cdbhvarazsfirka

Az írók az idők kezdete óta pumpálják szervezetüket különböző  anyagokkal, legyen annak oka az ihlet hiánya, a sikertelenség vagy egyszerűen az unalom. Sokan még a bibliai Mózest is tudatmódosító használatával vádolták meg, mondván, hogy a beszélő csipkebokor nem lehet más, mint kábítószer okozta hallucináció. Sok írónak a kábítószer nem pusztán múzsa volt, hanem az alkotói folyamat állandó része.

Az ENSZ döntése alapján június 26-át 1987 óta Kábítószer-ellenes Világnapként tartjuk számon. Az irodalom nagy alakjai között is számos zseniális alkotó vált aktív droghasználóvá, gyakran érvelve annak inspiráló és ihletet adó hatásával. Azonban nem minden fenékig tejfel, a briliáns alkotások megírása mellé, feleség gyilkosságok, paranoia, depresszió és számtalan mellékhatás társult.

1. Az újságírás atyja, Hunter S. Thompson (1937-2005)

Ha nem írt, akkor szívott, ivott vagy lövöldözött, valamint előszeretettel merült el a meszkalin, az LSD, az alkohol világában. Szenvedélybetegségének mértékét E. Jean Caroll, Hunter-ről szóló könyvének képe illusztrálja legjobban, mely az író állítólagos kokaindiétáját mutatja be.

2. A pszichedelikus szerek szószólója, Ken Kesey (1935-2001)

LSD mámorban úszva írta meg a Száll a kakukk fészkére című művét. 1959-ben az író önkéntesként vett részt egy pszichoaktív drogokkal folytatott kísérletben és Kesey számára ez a sav-teszt annyira meghatározóvá volt, hogy egy egész életformát épített az élményre.

3. A horror és a kokain mestere, Stephen King (1947- )

Könyvek százait köszönhetjük neki. King az emlékirataiban őszintén beszél arról, mennyire mélyre süllyedt függősége idején. 1986-ban felesége kiborította elé szemetesládájuk tartalmát, ami a következőket tartalmazta: sörös dobozok, cigaretta csikkek, kokain, vér, Valium, Xanax, Robitussin szirup, egy üveg szájvíz stb. King később azt is bevallotta, hogy nem emlékszik Cujo című könyvének megírására sem. Családi közbenjárásnak köszönhetően, végül kilábalt a függőségből.

4. A Romlás virágjai írója, Charles Baudelaire (1821-1867)

Költő és kritikus, előszeretettel fordította Poe munkáit hasist szívva. Ha éppen nem hasist pöfékelt, az ópium hatásait élvezte, ilyen állapotban írta Mesterséges mennyországok című könyvét is. Függőségét végül legyőzte és leírta drogos korszakának pszichológiai tapasztalatait, mely a Mű édenkert című könyvvé állt össze. Baudelaire véleménye szerint a hasis nem művészeknek való, hiszen az elpusztítja az akaratot és magányossá teszi az embert. Ezzel szemben éltette a bort, mely az egyént boldoggá és közlékenyebbé teszi.

5. Csáth Géza (1887-1919) – aki civilben idegorvosként dolgozott

Egész életében érdeklődött a függőségek iránt, és tudatosan kezdte fogyasztani az ópiumot, hogy megtapasztalja annak tudatmódosító hatását. Egyre több morfiumot használt, saját testével és elméjével kísérletezett. Igazi morfinista szenvedély alakult ki nála, melynek hatása művein is érződött. Környezetével egyre inkább megromlott a kapcsolata és a paranoia is eluralkodott rajta. Elmegyógyintézetbe zárták, ahonnan elszökött és megölte feleségét, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Halálát végül pantopon-túladagolás okozta.

6. A mesterlövész, William S. Burrougs(1914-1997)

A narkós irodalom csúcsának is szokták hívni, aki minden drogot kipróbált, és egész munkássága ebből az örökös bódulatból merítkezett. Időnként olyan drogmámorban úszott, hogy A meztelen ebéd írására állítólag nem is emlékszik. Az író heroinfüggőségének állít emléket leghíresebb könyve a Narkós (Junkie) is. Szenvedélybetegsége felesége életébe került, ugyanis kábult állapotában meggyőzte az asszonyt arról, hogy játszanak pisztollyal “tellvilmososat”. Nem volt jó ötlet..

Forrás: Librarius