Bár az írás mesterségét, pontosabban azt a küldetéstudatot amelyet magába foglal, nem lehet csak úgy könyvből megtanulni, mégis több olyan művel találkoztam, melyek ha nem is teljes körű, mindent átfogó segítséget, de olyan alapismeretet nyújtanak, mellyel csak gazdagodhatunk akár életcélként, akár csupán hobbiként tekintünk az írásra.
Most nem olyan alapvető elemekkel foglalkozunk, mint a helyesírási szótár vagy az értelmező kéziszótár, hanem olyan szépirodalmilag is tanulságos kötetekkel, melyek szórakoztatóan vezetnek be az írás rejtelmeibe amellett, hogy az írók életének sajátosságaival és a kreativitás fejlesztésével is foglalkoznak.
♦
Mario Vargas Llosa: Levelek egy ifjú regényíróhoz
Egy nagy író vállalkozik ebben a könyvben olyasmire, amire senki – még a legavatottabb tudós-szakember-sem képes az övéhez fogható joggal és hitelességgel: föltárja hivatásának (mesterségének?) külső-belső regénytechnikai, alkotás- és befogadás-lélektani műhelytitkait.
Három címzettje van a világhírű perui író legújabb kötetének. Természetesen az olvasó az első: egy nagyrészt magyarul is hozzáférhető, gazdag életmű okos és művelt alkotójának személyes vallomásaival találkozhat benne.
Az esztéta a második: vitathatatlanul eredményes gyakorlat hitelesítette szakmai fejtegetéseket élvezhet a tudomány és művészet határvidékén.
A kezdő író a harmadik, és mindenki, aki regényírásra kívánja adni a fejét. Ritka ajándék ez az önzetlen föltárulkozás. – A szerző, nagy nemzetközi irodalmi díjak birtokosa olyan függönyök és díszletek mögé vezeti az érdeklődőt, amelyek mögött a művészet legnagyobb talányai rejtőznek, és ahonnan azzal az élménnyel térünk vissza mindennapi világunk.
♦
Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig
"Olvasó, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban.
Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. Nem sok ez, mert az ember általában s e könyv írója különösen keveset tud csak önmagáról és a világról. De emberi feladatnak elég. Többre nem is vállalkozhatunk az életben.
Ez a könyv tehát őszinte lesz, olvasó, s nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni. A könyvekből akar tanulni, melyeket előtte írtak a bölcsek és a beavatottak, az emberek életéből akar tanulni, amennyire azt megfigyelni és megértenie sikerült, az élet jeleiből akar tanulni, tehát a betűből, az emberi szívből, a füvekből és az égi jelekből egyszerre.
Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot. Nem tudós könyv ez, csak olyan, amilyent az elemiben tanítanak. Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember. Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten."
♦
Gárdonyi Géza : Titkosnapló
Ez a napló nem szégyenteljes kis titkok lerakódóhelye volt. A feljegyzések az író háború alatti nehéz életét, becsületes-kemény tartását őrizték meg, s – meglepetésként – egy művészi „átváltozásra” való törekvést.
Váratlan esztétikai felismeréseit, népszerű filozófiáját, újító munkamódszerét, műhelygondjait ismerhetjük meg. Nagy pályatársai közül kevesen voltak, akik nála merészebb önelemzéssel és kritikus bátorsággal mondták ki – akár csak önmaguk számára is -"különvéleményüket" a kor írói és művészi törekvéseiről.
S e kötetnek talán legfőbb érdeme, hogy felidézi Gárdonyi Géza szógyűjtő és szóteremtő szenvedélyét, tanári gőgjét, mely a magyar nyelv fölényes tudásából származott, s tanulói alázatát, mellyel erre a tudásra szert tett.
♦
Stephen King: Az írásról
1999-ben bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült. Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét,
King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról – hogyan vándoroltak városról városra, menynyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről –, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd arról, hogy a Carrie jelentette az áttörést – 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen.
Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és saját elbeszéléséből vett részleten szemlélteti, hogyan zajlik nála az alkotás folyamata – az első, nyers változattól a végső formába öntött műig. Mindeközben arra is szakít időt, hogy írásra buzdítsa arra hajlamos olvasóit, ellátva őket jó tanácsokkal. Stephen King rajongói – új oldaláról ismerve meg kedvenc írójukat – ezúttal bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is készülnek az általuk olyannyira kedvelt, izgalmas, annyi kellemes-borzongató percet szerző művek.
♦
John Braine: Hogyan írjunk regényt?
Az 1922-ben született John Braine nem szorul bemutatásra Magyarországon, a Hely a tetőn című regénye éppoly nagy népszerűségre tett szert, mint a belőle készült emlékezetes film, Simone Signoret-val a női főszerepben.
Az ötvenes évek „dühös” nemzedékéhez tartozó kiváló író azóta több regényt publikált, de nálunk eddig kevesen tudták, hogy írt egy roppant hasznos és érdekes regényírástani kézikönyvet is. Az olvasó lépésről lépésre megtudhatja belőle, hogyan célszerű felépíteni „első regényét” – vagy legalábbis John Braine hogyan csinálta ezt olyan nagy sikerrel.
Akinek tehetsége van hozzá, kétségkívül megtanulhat belőle regényt írni – de legfőképpen regényt olvasni, becsülni, szeretni.
♦
Kulia Cameron: A művész útja
A művész útja olyan mű, melynek olvasása által minden érvényesülni, alkotni kívánó ember gazdagodik. Julia Cameron abból az alapvető nézetből indul ki, hogy a kreativitás megnyilvánulása az életünk természetéhez tartozik.
Egy tizenkét hetes tanfolyam tömör ismeretanyagán vezeti végig az érdeklődő, önmagát megismerni, felszabadítani kívánó olvasót. Leleplezi egy sereg kreativitás-torlasz valódi okát, köztük a gondolkodásunkat szűk korlátok közé szorító téves hiedelmeinket, félelmeinket, merényleteinket, káros szenvedélyeinket és más, gátló erőket, hatásokat.
A művész útja több szempontból is egyedülálló írás. A szerző a kreativitást a szellemmel, a lelki világgal kapcsolja össze, és vallásoktól független, világi hangnemben mutat rá, hogyan lehet „megcsapolni” a világegyetem kreatív energiáinak felsőbbrendű erőfolyamát, amelyből az emberi kreativitás fakad. Függetlenül az Olvasó szellemi érdeklődési körétől, beállítottságától, A művész útjában leírtakra bárki kreatív tudata könnyen „ráhangolódhat”, új igazságokat, bölcsességet lel benne, és megannyi ösztönzést kap tőle.
♦
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére.
A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy.
Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.
♦
Alexander Steele: Kezdő írók kézikönyve
E kézikönyv az írás mesterségének fogásait gyakorlatiasan, közérthetően és szórakoztató módon tanítja meg az olvasóknak, akik maguk is írók, vagy legalábbis azzá szeretnének válni.
A Kezdő írók kézikönyve:
– részletesen elmagyarázza a prózaírás mesterségének alapvető fogásait: többek között a szereplők, a cselekmény és a nézőpont kezelését;
– nagyszerű művek segítségével világít rá a legfontosabb fogalmakra;
– feladatokat ad az olvasónak, aki rögtön kipróbálhatja a gyakorlatban is, amit elméletben elsajátított.
A kötetet a híres New Yorki Gotham Irodalmi Műhely oktatói jegyzik, szerkesztője az iskola dékánja, Alexander Steele. A kézikönyv mindazon módszereket és feladatokat bemutatja, amelyek megalapozták e szeminárium nemzetközi hírnevét.
Utolsó kommentek