cdbhvarazsfirka

Egy kedves tanárom azt mondta, hogy romantikus szál nélkül hiányérzetünk lesz egy regény elolvasása után. Ugyanez vonatkozik egy rosszul megírt romantikus szál elolvasására is.

Tehát a szerelmi cselekmény alkalmazása, még ha csak halványan jelenik is meg, kulcsfontosságú. Ami még ennél is fontosabb, az annak megformálási módja és funkciója, mely talán az egyik legkényesebb része lehet egy könyv felépítésének. Nézzünk pár fontos tudnivalót, mielőtt fejest ugrunk a szerelem betűtengerébe!

♥♥♥

A főszereplő szerelme is egy külön személyiség

Amit a mellékszereplőkkel és karakterekkel foglalkozó cikkben is írtam, ugyanúgy igaz a főhős szerelmére is: ne csak a funkciót lássuk benne, hogy ő  a szerelmi szál másik központi tárgya, hanem adjunk neki önálló személyiséget, amely engedi őt más szempontból is látnunk!

∼

Legyenek külön céljai, problémái, kapcsolatai, érdeklődési köre, olyan dolgok, amelyeket a főhőstől függetlenül csinál. Ne csak egy üres bábu legyen amit bevethetünk, mikor előtérbe kerülnek a szerelmi jelenetek.

A tökéletesség elcsépelt és megfoghatatlan

Lehet, hogy jó ötletnek tűnik a lehető legidealizáltabb szerelmet megalkotni a főszereplőnek, aki gyönyörű, okos, kedves, gazdag, erős, de ez sokkal inkább lehúzhatja kettejük kapcsolatát, és ezáltal regényünket is.

∼

A hiteltelen jellemzés éppen annyira hibás, mint az általános jellemzés. Tökéletes illetve semleges szereplőkre nem lehet konfliktust alapozni, statikusak, mert nem tudnak fejlődni, hisz nincsen hova. Akármennyire szimpatikusnak ábrázoljuk a karaktert, ne feledjük, hogy a hibáival együtt kell megalkotnunk.

∼

Egy karakter nem lesz vonzó, csak mert tökéletes, sőt. Egy egyéniség a jó és rossz tulajdonságokkal együtt izgalmas és szerethető igazán.

Mi az együttlétük oka, funkciója?

Néhány történet esetében az embernek az az érzése, hogy a két szereplő csak azért van együtt, mert az író egyszerűen eldöntötte, hogy nekik össze kell jönniük, és hogy ők egymásnak az igazik. Ezt alátámasztás nélkül, sajnos egy olvasó sem fogja elhinni, átérezni pedig még kevésbé. 

∼

Az, hogy a felsoroltatott szereplők közül csak egyetlen olyan személy van, kinek nem írtunk még szerelmi szálat, még nem teszi a párosunkat meggyőzővé. Ugyanígy az sem elég, ha csupán azért kívánja az olvasó, hogy együtt legyenek, mert ez a történet alapján lehetetlen.

∼

Mindentől függetlenül az írónak meg kell mutatnia, hogy ők együtt jól funkcionálnak, kiegészítik és jóra sarkallják egymást. Legyenek logikus érvek, melyek megállják a helyüket, és megalapozzák a szerelmüket!

A személyes fejlődés fontossága - a párunk a tükrünk

A főhősök általában azért nem érik el a céljukat, mert van egy központban lévő gyenge pontjuk, ami megakadályozza őket az előrejutásban, de ennek a hős a történet elején még nincsen tudatában, mert erre csak a sorozatos megpróbáltatások fognak fényt vetíteni.

∼

Itt jut kulcsfontosságú szerephez a főhős szerelme, ugyanis ha ők valóban lelki társak, a másik fél sokkal tudatosabban felismerheti ezt a gyenge pontot, így terelve afelé hősünket, hogy szembenézzen ezzel a hibával és leküzdje.

∼

Vegyük példának a Büszkeség és balítéletet című regényt. Miért annyira tökéletes egymás és az olvasó számára is Elizabeth és Darcy szerelme? Mindkettőjük gyenge pontja nyilvánvaló, hisz maga a cím is hordozza: Darcy gőgös és érzéketlen, Elizabeth meggondolatlanul ítélkezik mások felett, és tévedhetetlennek hiszi magát. Mindketten körül vannak véve rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal, de az összes ember közül ők az egyedüliek, akik rávilágítanak a másik viselkedésére. Tulajdonképpen, ha nem is nyíltan, de kényszerítik egymást, hogy szembenézzenek a gyenge pontjukkal, ezáltal pedig lehetővé teszik, hogy a másik fejlődjön.

 ∼

Nem az számít, hogy a szereplő hányszor, és mekkora lelkesedéssel mondogatja, hogy ő a másikat mennyire szereti!. Az olvasó akkor tart hitelesnek egy párt,ha mindkettő külön-külön is fejlődik azáltal, hogy ők ott vannak egymásnak.

A vonzalom reális felépítése

A szerelem első látásra a művészetben bevett szokás, azonban igencsak mellőzendő eszköz. Sokszor, ahogy a való életben is, úgy az olvasónak sem a végeredmény a legfontosabb, hogy a két karakter együtt legyen, hanem az út, amit addig közösen megtesznek. A megismerkedésük és kapcsolatuk fejlődésének állomásai.  

∼

Épp ezért kár ezt a folyamatot sűrűvé tenni, és már a regény elejét szerelmük villámcsapásával indítani. A könyvekben persze sokszor nincs idő hónapokat adni két embernek, mert lehet, hogy a regényed, csupán egy hetes intervallumot ölel fel. Erre a legjobb megoldás, ha a két szereplő érzelmei már korábbi ismeretségből táplálkoznak.

∼

A cél, hogy legalább minimálisan próbáljunk a realitások talaján maradni. Adj lehetőséget a karaktereidnek, adj nekik időt, valós konfliktusokat, beszélgetéseket és megoldásokat, hogy vonzalmuk valós legyen és ne erőltetett!

A szerelmi háromszögek valódi feladata

A szerelmi háromszögek szerepeltetése igen kényes téma és alig találkozunk olyan íróval, aki ne csak azért használná ezt az eszközt, hogy aztán ebből mesterséges konfliktusokat gerjesszen.

∼

Sokszor már a kezdetekkor is nyilvánvaló, hogy a két lány vagy fiú közül, melyik a „jó” választás. Egy jó tippet olvastam ezzel kapcsolatban, ami igazán hasznos lehet a hiteles konfliktusokhoz, ha már ezen az úton indulunk el. : 

A két személy közül, akik között a főszereplőnek választania kell, az egyik feleljen meg az ő elvárásainak, és passzoljon ahhoz a felvett személyiséghez, amit ő a világ felé mutat. A másik pedig ahhoz a személyiséghez illjen, amilyen a karakter valójában, amikor éppen nem a külső elvárásoknak akar megfelelni. 

Hiteles akadályok a szerelem előtt

A romantikus szállal kapcsolatban az író egyik komoly feladata kitalálni, hogyan késleltesse a főhős és a főhősnő egymásra találását. Ez általában a könyvek végén történik meg, de trilógia estében az olvasónak lehet, hogy a harmadik kötet végéig is várnia kell. Addig a szerzőnek hiteles okokat kell közölnie, melyek valós gátat képeznek a szerelmesek előtt.

∼

Ezek lehetnek többek között külső (család, társadalom), illetve belső okok (bizalmatlanság, csalódás,) valamint ezen eszközök kombinációja. Bármelyikről legyen is szó, arra nagyon oda kell figyelnünk, hogy kerüljük a mondvacsinált, alaptalan okokat.

∼

Ha a főhősnő találkozik a számára tökéletes férfival, de ennek ellenére elutasítja, akkor az írónak be kell mutatnia, milyen negatív tapasztalatok vezettek oda, hogy a nőnél ilyen gátlások alakultak ki. Lehet, hogy nem fogunk vele maradéktalanul egyet érteni, de nem is az egyetértésre, sokkal inkább a megértésre törekedjünk!

Nebáncsvirágok és passzivitás 

Ez éppúgy vonatkozhat a főszereplőre, mint a szerelmére. Néhány éve igencsak szokványos eszköz volt, hogy a főhős egy hétköznapi lány, a szerelme pedig természetfeletti adottságokkal megáldott vámpír, vérfarkas, démon, angyal stb., és a történet csupán arra építkezik, hogy a főhősnő veszélybe keveredve várja megmentőjét. 

∼

Itt nyilvánvalóan az az alapmotívum, hogy általában a természetfeletti lény erősebb, gyorsabb, különlegesebb, így egy egyszerű halandó eltörpül mellette. Mostanra már megjelentek az olyan hősnők, akik kisebb testi erejük ellenére is kiveszik a részüket a fizikai és lelki harcokból egyaránt.

∼

Alapvetően nem azon van a hangsúly, hogy a nő fizikailag erős legyen, hanem hogy legyen kezdeményező és cselekvő, és ne álljon a partvonalon, amíg a férfiak elhárítják a veszélyt. Legyen okos, találékony, tehetséges, talpraesett, Járuljon hozzá a probléma megoldásához, legyen akár valamiben különc.Eredeti. Valódi.

Az ész fontossága az érzelmek közvetítésében

Tipikus példa erre például az Alkonyat vagy a Csitt, csitt, melyekben a főhősnő még azután is képtelen a szeretett férfi nélkül élni, miután az kijelenti, hogy meg akarja őt ölni. Ilyenkor a valóságban jobb esetben menekülőre fogjuk.

∼

Az ifjúsági regények nem oktatókönyvek, nem feladatuk, hogy a tinédzsereket megtanítsák a felelősségteljes életre, de példát állítva sem szabad a tudatalattikba csepegtetni, hogy ha valaki gyanúsan, fenyegetően viselkedik az talán életük szerelme. Ez azonban nem csak az ifjúsági könyvekre jellemző.

∼

Bizonyos zsánerekben elterjedt az, hogy a férfi nyugodtan követheti, megfenyegetheti, zaklathatja, elrabolhatja a főhősnőt, amíg a szóban forgó férfi vonzó, sikeres és gazdag. A főhősnő pedig önként sétál el, ül be idegen autókba, fogad el kétes italokat, hiszen a vonzó férfinak biztosan jó oka van arra, hogy ezt teszi.
Ezzel szemben, ha a férfi külseje visszataszító, akkor csupán gátlástalan emberrabló lehet. 

Mesebeli kapcsolatok

Ahogy a tökéletes karakterek, a tökéletes kapcsolatok is valószerűtlenek. Attól még be lehet jól működő egy kapcsolat, hogy a párnak problémái vannak, melyeken dolgozniuk kell.

∼

Ha van külön romantikus szál a történetben, akkor ott is fontos a változás, hogy legyen íve minden szálnak, Fontos, hogy a karakterek ne csak a naplemente előtt ücsörögjenek, hanem konfliktusokat oldjanak meg.

∼

Lehet például egy problémamentes házasságot ábrázolni, az azonban történettelen lesz és átérezhetetlen, így a regényünk szempontjából nem lesz aktív szálnak tekinthető, mert cselekménytelen, tehát csupán egy háttér, ami előtt zajlanak az események. Egy szál akkor fog élni, ha hordoz magában konfliktust.

A romantika veszélyes kliséi

Lépj túl a rózsa, csoki, gyémánt fülbevaló, gyertyafényes vacsora négyesen, és találj ki személyre szabott dolgokat, amik megfelelnek szereplőid személyiségének is.  Ha kidolgoztad a szereplőidet, valamint érdekes hátteret és személyiséget adtál nekik, akkor ezek alapján már könnyen megtalálhatod azon romantikus eszközöket, melyeknek főhőseid valóban örülnek.

∼

Ugyanehhez a témához tartoznak a szerelmi vallomások. Fontos, hogy odafigyeljünk azok sűrűségére, tehát semmiképpen se alkalmazzuk minden második oldalon, mert ezzel pont az ellenkezőjét érjük el. A kapcsolat ábrázolása komolytalanná és csöpögőssé válik.

∼

Meg kell találni azokat az írói eszközöket, melyek nyilvánvalóvá teszik szereplőink érzelmeinek mélységét. A „mutasd, ne mondd” szabály itt is érvényes: kerüljük az erős meggyőzést, a hosszú szerelmes monológokat. Helyezzük előtérbe viselkedéseiket és tetteiket egymás iránt!

Forrás: Így neveld a regényedet