Minden embernek megvannak a maga furcsa szokásai, amelyek számára már teljesen természetesek. Ez irodalmi zsenijeinkkel sincs másképp, sőt! Némelyikük rendkívül sok babonával rendelkezik, míg másoknak egy aprócska dolog van, ami mindig fontos. Az ihletért cserébe néha áldozni is kell, amire az alábbi tíz alkotó mindig oda is figyelt.
1. Molnár Ferenc
Molnár Ferenc volt talán a valaha élt legbabonásabb magyar író. Az első igazi színdarabját, Az ördögöt egy margitszigeti szállóban írta egy vas kerti asztalon. Az elsöprő siker után megvásárolta az említett asztalkát és utána azon írta következő műveit. Babonából azt a frakkot viselte későbbi darabjai premierjén, amit A doktor úr című darabjának sikeres ősbemutatóján.
Molnárt éjjeli alkotónak mondhatjuk, nappal nem tudott dolgozni. Amiért erre néha mégis rákényszerült, állítólag szobája falait feketére festette, hogy nappal is éljen az éjjel illúziója.
A sikeres drámaíró megrögzötten félt a haláltól, babonából nem olvasott el az újságokban halálhíreket, nem írt végrendeletet (csak egyszer).
Csathó Kálmán, Molnár újságíró kollégája így emlékszik rá vissza:
„Egyáltalán nem titkolta, hogy babonás. Beszélt róla sokszor, s nekem például azt mondta egyszer, hogy babonás szokásokat csak úgy egyszerűen elhagyni nem lehet. Ellenben, ha már nagyon felgyűltek és terhessé váltak, egy részüket Szilveszter éjszakáján szabad semlegesíteni.”
2. Victor Hugo
A Nyomorultak és A párizsi Notre Dame írója híres volt arról, hogy nehezen állt neki a munkának, ezért, hogy saját magát ösztönözze az otthon maradásra és ezáltal az alkotásra, általában megkérte inasát, hogy az összes ruháját rejtse el. Ruha nélkül nem volt más választása az írónak, mint otthon maradni és alkotni.
3. Charles Dickens
Dickens berögződése nem egyedi, rajta kívül Nietzsche és Kant is a következő módon dolgoztak. A nagysikerű angol író műveit – többek közt a legsikeresebbeket is, mint a Szép remények, a Twist Olivér és a David Copperfield – mind-mind folyamatos járkálás közben hívta életre. Reggel kilenc és délután kettő közt dolgozott, majd ezután az egész napos járkálás ellenére még elment egy három órán át tartó sétára.
Emellett pedig különös szokása volt, hogy mindig görcsösen ügyelt saját külsejére. Egyik cselédje állítása szerint folyton kéznél volt fésűje, amivel akár naponta százszor is megfésülködött.
Mániái a hálójában is kísértették: mindig pontosan észak felé fordulva tudott elaludni.
4. Honoré de Balzac
A francia realista regényírónak minden nap hatalmas mennyiségű koffeinre volt szüksége ahhoz, hogy dolgozni tudjon: ha hihetünk az irodalmi legendáknak, akkor Balzac naponta nem kevesebb, mint ötven csésze kávét ivott meg.
Talán ennek volt köszönhető hihetetlen munkabírása, ugyanis naponta akár 16-23 órán át képes volt dolgozni sötét szobájában gyertyafény mellett, miközben folyamatosan hörpölte a feketéket.Este 5-6 felé megebédelt, majd éjfélig szunyókált egyet és ezután, mint a legtöbb alkotó, éjjel dolgozott tovább.
Egyszer saját elmondása szerint 48 órán át írt és a két nap alatt csupán három órára állt meg pihenni. 51 éves korában az erőltetett életmód és munkatempó miatt hunyt el.
5. Agatha Christie
A krimik királynőjének alkotói módszere azért volt különösen érdekes, mert hihetetlen mennyiségű regényt, színdarabot és novelláskötetet (álnéven pedig még szerelmes regényeket is) írt.
Általában az újságok megkereséseire nemet mondott, amelyekben olyan fotót akartak róla készíteni, melyen íróasztalánál ül. Egész egyszerűen az írónőnek nem volt saját íróasztala. Irodája sem volt, leghíresebb regényét a Gyilkosság az Orient expresszent hotelszobájában vetette papírra. Ha megjött az ihlet ott gépelte, ahol éppen volt: akár a konyhában, akár a hálójában.
Mielőtt a regényei írását megkezdte volna, először a gyilkosságok részleteit dolgozta ki, és csak ezután írta köré a történetet. Ő azonban sok más írótól eltekintve mindig maga gépelte le új műveit.
6. Dan Brown
Az ötven éves amerikai regényíró sem éppen hétköznapian írja sikeres műveit. Állítólag minden reggel négykor kezd el írni egy antik homokóra mellett. Amikor a homokórán leperegnek a 60 perc utolsó homokszemei, feláll íróasztala mellől és elkezd fekvőtámaszozni. Ha pedig ez nem elég, akkor időnként kicsit fejjel lefelé lóg, hisz úgy gondolja, ilyenkor a vér mellett az ötletek is tódulnak az agyába.
7. Friedrich Schiller
A német írónak igazán különös, sőt mondhatni bizarr szokása volt. Állítólag csak akkor volt képes dolgozni, ha íróasztalán egy rothadt alma volt, melynek erjedt szaga szétterjedt a szobában.
8. Alexandre Dumas
Az almákra vonatkozóan úgy tűnik több írónak is volt valamilyen berögződése. Dumas Schillerhez képest hagyományosabban viszonyult a gyümölcsökhöz: minden reggel kisétált a Diadalív alá ihletet meríteni és közben elfogyasztott egy almát. Ezután hazatért és egy ültő helyében több ezer oldalt írt.
9. Franz Kafka
Minden reggel miután felébredt, illetve esténként, miután befejezte az írást tíz percig gimnasztikázott az ablaka előtt. Ez érthető is lenne, hiszen a munka közben elgémberedhettek tagjai, arra azonban nem igazán van magyarázat, hogy mindezt miért meztelenül csinálta. Igen, mindig.
10. Philip Pullman
A brit író első sikereit ifjúsági regényeivel érte el. Alkotási módszere szintén egyedinek mondható: egy speciálisan kialakított fészerben írja műveit. Rendkívül babonás lévén csak olyan íróasztalnál ír, melyre kézzel csomózott szőnyeg van terítve és egy drága ortopédszékre ül. Szigorúan kétlyukú, vonalas, A/4-es papírra ír, kizárólag golyóstollal. Amíg pedig el nem készül egy-egy művével teljesen, semmilyen papírt és fecnit nem dob ki, csak a végén válogatja át azokat.
Forrás: SzeretlekMagyarország
Utolsó kommentek