cdbhvarazsfirka

A kívülállók azt hiszik, hogy az írás valami mágikus dolog, hogy az ember éjfélkor felmegy a padlásra, csontokat vet és reggel egy történettel jön le, pedig nem így működik. Leülsz az írógép elé és dolgozol, csupán ennyi a titka.

- Harlan Ellison

Van pár egyszerű, ám aprócskának tűnő dolog, melyet nem árt figyelembe vennünk, mielőtt vagy miközben könyvet írunk. Ez nem feltétlen kézzel fogható dolog, sokkal inkább személyes és alapszik azon, mennyire vagyunk képesek életben tartani a bennünk megszületett írót.

Nem feltétlenül csak a fantasy regényekre igaz, de mivel ez számomra aktuális, gondoltam ebből kiindulva osztom meg észrevételeimet.

1. Ismerd (el) önmagad!

Minden azon múlik és közhelyesen hangzik de tényleg, hogy mennyire ismered önmagad, a korlátaidat, már ha ezek valós korlátok és nem csak a kishitűség állította falak. Amint leírsz valamit, az teljességében te leszel. Ezen a ponton kell elgondolkodni, hogy amit leírok az én vagyok, tehát amit leírok azt adom a világnak. Te választod meg mit adsz neki magadból. Ha kishitű vagy, mások is ezt fogják kiolvasni a soraidból és mások sem fognak hinni benned.  Ha ismered önmagad és ami még fontosabb elismered magad, a valódi önmagad csepegteted bele a művedbe. Mert ha nem tudod mi van az írásod mögött, mástól hogyan is várod el, hogy saját magát kiolvassa belőle?

2. Ismerd a világot, amit teremtesz!

Pontosan a napokban ütköztem ebbe a hibába. Úgy írtam meg az első könyvet, hogy az írása közben teremtettem a világot, amiben játszódik. Nagy hiba volt. Rengeteg ellentmondásba ütköztem amit utólag kellett kijavítanom és egyáltalán nem volt jó érzés. Tehát az első lépés mikor megszületik a történet, hogy a legkisebb porszemig teremtsd meg a világot és csak utána helyezd el benne a történeted. Készíts idővonalat, melyen el tudod helyezni hogy mi mikor történt! Készíts táblázatot, hogy milyen lények élnek benne és helyezd el őket hierarchikusan, ugyanígy a növényekkel! Csak akkor hiteles a világod, ha minden kérdésre tudsz vele kapcsolatban választ adni.

3. Ne vessz el a részletekben!

A fantasy regények egy nagy kérdése, hogy mennyit és mikor adagoljunk? Ha egy teljesen új világ kerül a középpontba, gyakran esünk abba a hibába, hogy azonnal meg akarjuk ismertetni minden titkát az olvasóval. Pedig ez is ugyanúgy működik, mint egy párkapcsolatban. Türelmesnek kell lenni. A legelső amit mutassunk be a főbb motívumok és főbb cselekményszálak, amik a könyv közepén szétágaznak majd, végül újra összefutnak. Először nagy vonalakban ejtsünk el neveket, uralkodókat, főbb ellenségeket és a célt, ami vezérli a szereplőt a könyv végéig. Miközben halad a szereplőnk az úton, úgy nyílik ki minden nagyobb ajtaja a világunknak és mutatja meg apró kis szobácskáit, hogy aztán a másik oldalon kimenjünk egy ugyanolyan hatalmas ajtón, mint amin bejöttünk.

4. Gyűjts anyagot!

Ez nem mindenkire vonatkozik, hiszen aki egy teljesen új univerzumot talál ki, annak nem kell viszonyítási vagy kutatási alap. De ha mondjuk mitológiára vagy vallásra, történelemre építesz, elengedhetetlen a kutatás. Az elején ki akartam bújni ez alól a kritérium elől, mondván megy ez nekem így is..Hát nem! Alapvetően a kelta mitológiára építettem és rá kellett jönnöm, hogy ehhez nem elég elolvasni egy könyvet. Azóta beszereztem jó párat és kellemes meglepetésként teljes mértékben élvezem. Fantasztikus dolgokra leltem, amelyek a könyvtől függetlenül is érdekelnek. Szóval ne hagyd, hogy azt érezd a kutakodás elveszi az időd a könyv írásától. Mert nem elveszi, csak meghosszabbítja. Később lesz kész a könyved, de cserébe hiteles lesz és részletes. Nem beszélve arról,  hogy minél többet olvasol, annál nagyobb lesz a szókincsed.

5. Soha ne add fel!

Ez nem csak a fantasy írásra igaz, vagy egyáltalán csak az írásra..Igaz ez minden helyzetre, minden feladatra ami előttünk áll. Azt gondolom, talán eddigi legnehezebb dolgom volt megírni a könyvet. Pontosabban nem is a megírása, hanem az utána fel-fel bukkanó hibák és kritikák elviselése, ami az írásnál is megterhelőbb. Úgy lefeküdni, hogy tudom, hogy hibát hagytam a könyvben és most valaki úgy olvassa, leírhatatlan. De ez minden kezdettel így van. Hibákat vétünk, de az nem a sikertelenség jele, hanem a munka kezdete. Nem szabad feladnunk csak mert könnyebb azt mondani, hogy jó csináljunk vissza mindent, meg sem történt. De! Megtörtént és fogadjuk ezt el, mert ez fog elékeztetni a következő alkalommal, mikor már tudod mit tegyél. De addig és még akkor is lesznek hibák és lesznek olyanok akiknek nem tetszik amit csinálsz. De ez a te könyved, a te történeted és az is a te kudarcod lesz, ha feladod, nem az övék. Inkább élj úgy együtt a könyvvel, hogy ismered a hibáit, még is teljesen elfogadod, mint hogy hallgass azokra akik előtt szintén ott van a lehetőség, hogy alkossanak, de nem elég bátrak hozzá. Mert aki kritizál, az viseli el másoktól a legkevésbé a kritikát. És mint tudjuk, kritikusoknak még nem emeltek szobrot, csak a kritizáltaknak.