cdbhvarazsfirka

Bár nem kértük, megkaptuk az igazi októberi esős, fogvacogtató őszt a hosszú hétvégére. Ha még nincs ötleted, milyen könyvhöz is kellene nyúlnod egy pokrócba burkolózós délutánon, hoztam pár bájos regényt, melyek a korai sötétségben is meghozzák a melengető hangulatot.

Ha viszont már a jövőheti borzongásra készülsz, ajánlom figyelmedbe vérfagyasztó gyűjteményemet és ha ez sem bizonyult elég rémisztőnek, válogass kedvedre  regénybeli pszichopatáink közül.

˜

Jill Mansell : Újrakezdés

Ginny Holland családi fészke kiürült: lánya, Jem egyetemista lett, Ginny pedig nem győz csodálkozni, mennyire egyedül érzi magát. Eljött az idő, hogy új életet kezdjen. De vajon sikerülhet még? Szerelmek, félreértések, örömökkel és buktatókkal teli anya-lánya viszony, izgalmas éjszakák és szorgos nappalok, sok humor és bölcs aranyköpések: ki mondta, hogy könnyű út vezet a boldogsághoz?

Jill Mansell szellemes, fordulatos női regényeit lehetetlen letenni. Tökéletes kikapcsolódás, és olvasás közben végig azt érezzük, mintha a legjobb barátnőnkkel beszélgetnénk. Ő is, mi is pontosan tudjuk, manapság milyen nehéz nőnek lenni, de mégsem megoldhatatlan feladat.

"Mindegy, legalább fejlődik a személyiségem. Nem is árt, ha az embernek néha-néha összetörik a szívét."

Maeve Binchy: Ház a Tara Roadon

A vidám, csupa szív Ria Lynch boldogan él családjával a Tara Road-i ódon házban, melyet férjével, Dannyvel oly gonddal és szeretettel alakítottak meleg otthonná. Két gyermekük szépen cseperedik, Danny karrierje egyre magasabbra ível, rengeteg barát veszi őket körül. Ria úgy érzi, nincs nála szerencsésebb ember a föld kerekén.

Ám váratlanul viharfelhők árnyékolják be ezt az idillt, s Ria lelkileg összeroppan. Ebben a kritikus pillanatban megcsörren a telefon. Amerikából jön a hívás, Marilyn Vine-tól, aki a nyarat Dublinban szeretné tölteni, házcserés megoldással. Neki is lelki problémái vannak, időre és térre van szüksége, hogy tisztázza magában a dolgokat. Ria hirtelen ötlettől vezérelve kapva kap a lehetőségen, remélve, hogy Amerikában, új környezetben majdcsak magára talál.

Ezzel a belefeledkezős, igazi női regénnyel Maeve Binchy biztosan belopja magát a szívünkbe. Nagy rokonszenvvel és szeretettel ábrázolt alakjaiban könnyen magunkra, barátainkra ismerhetünk, gondjaik-bajaik, örömeik-bánataik bármelyikünkkel megeshet(né)nek. Nem véletlen, hogy az írónő a világ minden táján óriási népszerűségnek örvend.

Karen White: Köztes idő

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is.

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát.

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…

Michael Ende: Momo

Momo története a fantázia világában játszódik, a Soha és a Sehol birodalmában, avagy a kitágított, időtlen jelenben. Nem királyfiak, tündérek és varázslók népesítik be ezt a birodalmat, helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. De ha ezt a világot Momónak és barátainak a szemével látjuk, kiderül, hogy a mi korunk sem szegényebb csodákban és titkokban, mint a rég letűntek. Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel.

De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. A gyerekek szenvednek leginkább ettől a fogyatkozó szeretettől és életkedvtől. Tiltakozásukat azonban senki nem hallja meg.

 Hora mester, az Idő titokzatos ura közbelép, de szüksége van egy embergyerek segítségére. A világ megállt, és Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Minden életidő visszatér tehát az emberekhez, akiktől azt csalással elorozták. A reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható.

Mese? Így is lehet nevezni, ha ezt a fogalmat úgy értjük, mint a romantikusok. Hiszen mindennapiság és álom játszanak át költői módon egymásba. De egyúttal a mai és a jövőbeli valóságunk kérdései is, amelyek sokszínű figurákban és sorsokban tükröződnek.Tehát olyasmi, mint a regény? Mondjuk hát így: meseregény.

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni.A March-lányok számára csak az jelenthet megoldást szűkös anyagi körülményeik rendezésére, ha sikeresen mennek férjhez. A szépséges és csöndesen bölcs Meg, a megnyerően kedves Amy, a betegeskedő Beth és a modern, írónőnek készülő Jo March bármit megtennének egymásért, ám eszük ágában sincs szerelem nélkül férjhez menni. Legjobb barátjuk, a jóképű és művelt Laurie két testvért is elvarázsol. Jo és Amy egymással versengenek a szerelméért.

Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.

"Jobb boldog vénkisasszonyként élni, mint boldogtalan feleségként vagy épp szemérmetlenül férj után vadászva"

Gerald Durell: Családom és egyéb állatfajták

Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?… A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura.

A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai – a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig – de nem utoljára! – minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry – mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani…

Fülszöveg a könyvből: "Feleségemnek, aki azzal szerzett örömet, hogy harsányan kacagott a kézirat olvasása közben, és azután közölte: a helyesírásomon szórakozott ilyen kitűnően."

Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában

Beszívott éjszakák és átbulizott nappalok, fülledt rockkoncertek és hűvös produceri irodák, féktelen ifjúság és pusztító felnőttkor. Jennifer Egan hamisítatlan rock'n'roll-regénye teljes keresztmetszetét adja az amerikai zeneőrület három generációjának, a 80-as évek punkzenekaraitól kezdve a 90-es évek zeneiparán át a nem is olyan távoli jövőig, ahol a rajongás a legnagyobb árucikk, és a csecsemők töltik le a legtöbb zenét a netről.

Hősei egytől egyig a nagy amerikai álmot kergetik: Bennie, a digitális tisztaságmánia gumipopjából kiábrándult zenei producer; a kleptomániájával küzdő Sasha; Lou, a tizenéves lányokat csábítgató, majd csúfos véget érő médiamogul; Scotty, az öregkorára rockikonná váló expunk gitáros; La Doll, a diktátoroknak dolgozó, bukott PR-zseni és Kitty Jackson, a 19 éves filmsztár és szexszimbólum is – ki több, ki kevesebb sikerrel. Ám az idő múlása és az elkerülhetetlenül bekövetkező felnőttkor végül mindannyiukat eléri, s csak egyetlen dolog marad, ami örök és állandó: a zene iránti végtelen szenvedélyük.

Jennifer Egan metszően okos, fergeteges humorú és felkavaróan érzelmes könyve olvasók millióit hódította már meg Amerikában. 2011-ben megkapta a Pulitzer-díjat, és azóta több mint 30 nyelvre lefordították.