A szakítás a költőket is megviseli - még akkor is igaz ez, ha versben számolnak le egy nagy szerelemmel.
A magyar költészet nagyjait éppúgy elragadta egy-egy viharos szerelem, ahogy bárki mást, ám érzelmeiket gyakran versekbe öntve élték meg: volt, aki csak az asztalfióknak írta búcsúzó versét, másvalaki a kor legrangosabb folyóiratában vitte azt nyilvánosságra.
Irodalmunk nemcsak a boldog szerelmes versekben gazdag, rengeteg szomorú, búcsúzó vers is született - nézzünk ezek közül párat!
1. Ady Endre
A magyar irodalom talán egyik legizgalmasabb és legszenvedélyesebb kapcsolata volt Adyé és Brüll Adélé (Lédáé). 9 éves kapcsolatuk alatt rengeteg mindenen mentek át. Szerelmük mindvégig teli volt feszültséggel, már csak azért is, mert Léda férjes asszony volt. 1912-ben Ady Endre megírta híres szakító versét Elbocsátó szép üzenet címmel, mely a Nyugat 1912. március 16-i számában közölt. Ám sokan nem tudják, hogy valójában nem ez volt Ady utolsó verse az asszonyhoz.
[caption id="attachment_1161" align="aligncenter" width="479"]
Még az Elbocsátó szép üzenet sokkal inkább szól a sértettségről, addig a valódi szakításról íródott vers, az Áldásadás a vonaton jelenti a valódi fájdalmas, de békés elengedést.[/caption]Áldásadás a vonaton
A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
Megáldalak.
„Áldjon meg az Isten
Minden jóságodért,
Sok hallgatásodért
És gonoszságodért.
Sok rossz, bántó szódért
Áldassál melegen,
Sok hidegségedért
Hevülj a szivemen,
Úgy is vége most már,
Úgy is ezer bajom,
Oktalanság árán
Kész a ravatalom.
Hát én megáldalak,
De amíg áldalak,
Csókolj, de ne nagyon.
Áldva, csöndben, békén,
Emlékkel és csókkal
Akarlak elhagyni,
Meleg után fagyni,
Egyedül maradni,
Egyedül érezni,
Egyedül meghalni,
Áldjon meg az Isten.”
A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
Megáldalak.
2. Radnóti Miklós
Radnóti Miklósnak gyámja kívánságára egy évig a csehországi textilipari főiskolára kellett járnia. Itt ismerkedett meg egy német lánnyal, Tinivel. Felváltva levelezett a két fiatal lánnyal. Miklós 1 év múlva visszatért Budapestre és elfeledte Tinit.
[caption id="attachment_1162" align="aligncenter" width="276"]
Szerelmes lett azonnal, de közben nem felejtette el otthon hagyott kedvesét, Fifit sem.[/caption]Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itt hagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.
3. Nemes Nagy Ágnes
Nemes Nagy Ágnes csak egyszer házasodott meg, pedig szépsége és intelligenciája miatt sokan első látásra beleszerettek. Ágnesnek már vőlegénye volt, mikor megismerkedett az irodalomkedvelő Lengyel Balázzsal.
Nemes Nagy Ágnes sosem akart a szomorú, szenvedő szerelemről verset írni. Ezeket az "indulatos műveket" eredetileg nem is akarta kiadni vagy bármilyen módon nyilvánosságra hozni. Ezt a verset azután írta a költő, hogy elvált a férjétől.
[caption id="attachment_1163" align="aligncenter" width="300"]
Végül Balázst választotta vőlegénye helyett, nem sokkal később össze is házasodtak.[/caption]Egy ismeretlen
Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában,
hol néhány szék van és egy zongora,
itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek,
s talán nem is szerettelek soha.
S átölelne a kongó, ismeretlen,
s egyedül maradhatnék, mint a fa,
jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam,
mert oly nehéz. De hol van a szoba?
4. Reviczky Gyula
Az elszegényedett sorsú Reviczky Gyulát az ismeretlen Bakálovich Emma segítette meg, aki beajánlotta egy ismerős családba tanítónak. A költő azonnal beleszeretett a szép és segítőkész Emmába, majd erről a szerelemről verseket kezdett írni. Így született meg az Emma-ciklus.
Amikor azonban a dolgok komolyra fordulhattak volna, Reviczky is biztosabb anyagi helyzetbe került, Emma elutasította, nem kívánt mellette feleség és anya lenni és Budapestre költözni. Reviczky Gyula válaszul megírta a Szerelmi epilóg című versét, melyet egyfajta lezárásnak szánt.
[caption id="attachment_1164" align="aligncenter" width="345"]
Reviczky még később is írt Emma verseket egészen élete végéig, nem tudott beletörődni a szakításba.[/caption]Szerelmi epilóg
Ez az utolsó dal tehozzád;
Aztán elnémul ajkam.
Szivemet vágyak nem kinozzák;
Lemondok egy sohajban.
Mulandó minden, ah, belátom;
Az ifjuság s a szépség.
Én meghajolt, szegény virágom,
Hervadva meddig élsz még?...
Óh, balga én, ki messze tőled
Csak árnyadat szerettem,
S a vén időnek, sietőnek
Hatalmát kinevettem!
Azóta elszállt ifjuságod;
Enyém is indul útnak.
Éltünk fájárul a virágok
Egymás után lehullnak.
Te megviselt szív, légy nyugodtan;
Meddő vágynak mi haszna!
Meghervadottan, meghajoltan
Gondolj a szép tavaszra.
Mit ér tünődni, sírni rajta,
Hogy a tavasz mulandó;
Hogy a szerelmes nőnek ajka,
Szépsége hervadandó!...
Isten hozzád, zord életemnek
Egyetlen rózsaszála!
Mig ajkam egy betűt rebeghet:
Jóságod lelked' áldja.
Szállj búcsudal, szép rímbe' vidd meg,
Mi van sorsomban irva:
Szivem más névre nem nyilik meg,
Emmával tér a sírba.
5. Szabó Lőrinc – Korzáti Erzsébet
Nem egészen szakítós vers, hiszen ők tulajdonképpen sosem szakítottak. 25 éven át szerették egymást, mindvégig szeretők voltak. A költő felesége, Mikes Klára nagyon szerette a költőt, talán éppen ezért mindvégig szenvedett férje viszonya miatt. Erzsébet sorsa pedig szörnyű tragédiával végződött: 1950-ben úgy döntött nem bír tovább így élni, ezért öngyilkos lett. Szerelmüknek tulajdonképpen ez vetett véget. A Semmiért egészen még a tragédia előtt íródott, és egyszerre szól a költő feleségéhez és szeretőjéhez.
[caption id="attachment_1165" align="aligncenter" width="442"]
A Semmiért egészen még a tragédia előtt íródott, és egyszerre szól a költő feleségéhez és szeretőjéhez.[/caption]Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Forrás: szeretlekMagyarország
Utolsó kommentek