"A tekintetet már távolról hívogatja egy míves kötés, érdekes betűtípus, a borító
hangulata. Tapintásunk ismerkedik a papír természetével, fülünk hallja a lapok
zizegését, betetőzésként végül orrunkhoz emeljük és beszippantjuk a nyomdafesték
bódító illatát, s távolról már felsejlenek a történetek és sorsok hullámverései."
A biblioterápia szóösszetétel görög eredetű, jelentése „byblion”= könyv, írás ; „therapeia”= szolgálat, tisztelet, ápolás, gondoskodás. Az olvasás jótékony hatása, mint önsegítő tevékenység az írásbeliséggel együtt született, s ennek gyógyító funkciójára már régen rájöttek a lelki problémákkal foglalkozó szakemberek.
A terápia során, lelkileg megzavart emberek egy mesét kaptak meditáció céljára, melyben egyéni problémáik öltöttek testet. Így a mesére épülő elmélyülés során a beteg megismerhette szenvedéseinek természetét, forrását és a megoldás lehetőségét. A történetek segítségével nem csak saját nehézségeiből lelhette meg a kiutat, hanem – miként a szereplő hősök – saját belső énjéhez is utat találhatott.
A mese irrealitásának azért van fontos szerepe, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy a mesék nem a külvilágról szólnak és adnak annak magyarázatot, hanem a külvilág által az emberre gyakorolt belső hatásokra koncentrálódnak.
Ám a mese nemcsak álom vagy illúzió, aminek semmi köze a valósághoz. A mesék nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem, hogy minden rendbe hozható. A mesék nemcsak szólnak valamiről, hanem viselkedési, cselekvési mintákat, egyedi élethelyzetre való segítő megoldást kínálnak.
A közel-keleti országokban a történetek hagyományosan egyfajta lelki támasz szerepét töltötték be. Legismertebb példa erre az Ezeregyéjszaka meséi, melynek kerettörténete felfogható egy lelki beteg uralkodó mesékkel véghezvitt gyógyításaként is.
"Hazánk vallási, családi és faluközösségi életének szerves része volt a közös mesélés, éneklés, történetmondás, imádkozás, bibliaelemzés. Fő feladata volt, hogy szabályozza az emberi együttélést, a viselkedés normáit, lelkierőt, lelki támaszt és vigasztalást nyújtson a közösségi szórakozás mellett."
A biblioterápia tulajdonképpen arra jó, hogy a csoportos beszélgetés közben egymásnak és saját maguknak is feltárják a körülöttük lévő világot. Magas színvonalú szövegből kiindulva, nemcsak értelmezik azt, hanem személyes vonatkozásban elemzik, hogyan viszonyul a történet a saját, személyes élményeikhez, párhuzamot vonva a történet és lelki fejlődésük között.
A szájhagyomány útján terjedő történetekből, mesékből, legendákból aztán nyomtatott irodalom lett, s ekkor az olvasónak már magának kellett értelmeznie az írott szöveget, mindenféle kollektív segítség nélkül. Ettől függetlenül a könyvek továbbra is híven szolgálták a személyiség megerősítését és védelmét, melynek minden esetben a könyvek erejébe vetett hit és bizalom lehet az alapja.
Amit olvasunk, gyógyít vagy betegít!
Életünk során először a mesék világa ragad magával bennünket. A mesék ereje talán abban rejlik, hogy senkit nem áltat azzal, ez a valóság. Gyógyító hatását a mese észrevétlenül fejti ki, felismerések révén jön rá az olvasó vagy hallgató problémái saját megoldására, s találja meg az igazi énjéhez vezető belső utat.
Mivel a problémák életünk különböző szakaszaiban visszatérnek, a stratégiát annak megfelelően kell kidolgozni. Ez a folyamat jól megfigyelhető a mesét hallgató gyerekeknél: addig kell ugyanazt a mesét újra és újra elmondani, míg egyszer már nem kéri, vagy megtanulja azt magától visszamondani. Ez a tanulási folyamat nem korhoz kötött.
Akár felnőtt, akár gyermek a befogadó, saját egyéni képet teremt az olvasottakról, ami csak az övé, s így gazdagítja belső világát.
A mesékben benne rejlik a megelőzés, az előre látható problémák elkerülésének lehetősége is, hisz a lelki érettségre való nevelés, az élethez való alkalmazkodás során felbukkanó problémák megoldása későbbi komoly nehézségeket előzhet meg. Ez okból nem lehet figyelmen kívül hagyni életünk egész során, hogy mit választunk lelki-szellemi táplálékul. Nem szabad eme fontos momentumot figyelmen kívül hagyni. Rendkívül körültekintőnek kell lennünk, akár gyermekünknek, akár magunknak választunk olvasnivalót.
A csoportos biblioterápiával sokkal jobb hatás érhető el, mint az egyéni olvasással, több szinten képes formálni a személyiséget, ezért egész életünkön átívelő fontosságú, hogy olvastak-e szüleink gyermekkorunkban, és ha igen, akkor hogyan és mit.
Mindenkin segíthet az olvasás, beleértve olyan embereket is, akik jelenleg nem küszködnek valamilyen problémával, nem terápia keretében olvasnak. Egy másik szakember, Spache szerint „a biblioterápia értékei közé tartozik annak lehetősége, hogy az ember jobban megismerje önmagát, az emberi viselkedést és érdeklődést mutasson az önmagán túlmutató dolgok iránt.
"Semmi sem fontosabb az olvasásnál: hazudik, aki azt állítja, hogy az olvasás passzív időtöltés. Olvasni, érezni, érteni, tanulmányozni, ez az egyetlen módja, hogy az ember megtapasztaljon egy másik, a sajátjával párhuzamos életet."
Roberto Saviano
Forrás: http://kagylokurt.hu/
Utolsó kommentek