Korábban már volt szó arról, miként is teremthetünk mély benyomást keltő, kidolgozott gonosz karaktert, ezért mielőtt a hős karakterének kidolgozásába vágunk bele, tekintsük át lehetőségeinket. Pontosabban azon lehetőségeket, melyeket jobb elkerülni, ha karakteralkotásról van szó. Lássuk hát a legjellemzőbb hibákat!

Futószalagon írt szereplők 

Ruházd fel őket valódi élettel és múlttal! Vedd őket körül az eddig leélt életükre, jelenükre és jövőjükre utaló jelekkel, eseményekkel. Történjenek körülöttük hétköznapi dolgok, amik emberközelivé, befogadhatóbbá teszik őket.

Veszekedjenek a szüleikkel, felejtsék el egy barátjuk születésnapját, reménykedjenek, hogy mindenki elfelejti az övéket. Verjék be a lábujjaikat, úsztassák meg a mobiltelefonjaikat, veszítsék el a kocsikulcsaikat – mindezt a többi szereplővel együtt bejárt világban. Az olvasónak úgy kell rájuk tekintenie, mintha élő embereket látna, hogy képes legyen velük azonosulni.

Szereplő túladagolás 

A mellékszereplőket ne helyezd túlságosan előtérbe – azzal csak az olvasóinkat zavarjuk össze. Az olvasók nem akarnak külön füzetet vezetni a szereplőknek: a kevesebb itt is több. Ez a memoárokra is érvényes.

Válassz ki két mellékszereplőt, akik a két főszereplőt támogatják illetve befolyásolják. Őket alkosd meg emlékezetesnek, egyedinek, nehezen feledhetőnek. Nevet se adj azoknak, akik nem játszanak fontos szerepet a cselekményben, vagy a főszereplők életében. Csak azon szereplők kezébe adjunk cselekedetet, kiknek tettei kihatnak fő karaktereink cselekedeteire is!

A túlságosan megfelelni vágyó karakterek esete

Mindenki túlírja magát, amikor egy szereplő gondolatait, cselekedeteit és motivációit akarja bemutatni, mert azonnal teljes képet akar szolgáltatni, és be akarja mutatni, mennyivel is jobb az ő karaktere másokénál. Szóvirágok, hasonlatok hegycsúcsai, mély belső monológok az élet nagy dolgairól stb. stb. 

A jó írás tiszta és gazdaságos, vagyis minden oldalon bevonja mind az öt érzékszervet. Használj határozott, egyértelmű igéket! Az írás minősége nem a szavak számával arányos, és főleg nem a nagy szavak számával. Ne stílusalkotással kezdj! Írj egy mondatot, majd húzd ki a melléknevek felét!

Meggyötört lelkű hősök és semmittevéseik

A legtöbb kezdő író túl sok időt tölt szereplői lelkében és fejében egyaránt. Ahhoz azonban, hogy emberközelinek láthassuk őket, cselekedeteiket mozgatórugóját is meg kell ismernünk. Az írás egyik legnehezebb része, nem a cselekedetek megformálása, hanem a mögéjük megírt hiteles indíttatás.

Nem lehet minden szereplő árva, kihasznált vagy szuper erővel megáldott kitaszított! Meg kell találnunk a valódi, hétköznapi emberek problémáit, és az ezekből fakadó sebeket hitelesen ábrázolni, hogy valóban átérezhető, igazán olvasóbarát szereplőnk legyen!

Egy szereplőnek a történettel együtt kell előrehaladnia, múltbéli sérelmeivel együtt fejlődve és példát mutatva, korábbi nehézségeiből csak a valós lelki problémákat meghagyva. Ha nem így teszünk, szereplőnk elveszik az állandó filozófiai boncolgatás cselekvéstelenségében. A cselekvés, pedig egyenlő a személyiséggel, így a cselekvőképtelenség is..

Elnagyolt háttérvilág

Képzelj el egy filmet, ahol a szereplők a fehér mozivásznon mozognak! Ez ugyanaz, mint egy regény, mikor nincs megfelelően kidolgozott háttér. Mutasd meg a szereplőid otthonát, munkahelyét, könyvespolcát, kedvenc ételeit, háziállatait, mert ezek adnak igazán hiteles képet a személyiségéről és olyan tulajdonságairól, melyeket elrejtünk ezen apróságokban!

Ezekkel a dolgokkal megspórolhatunk magunknak akár ötven oldalnyi jellemrajzot is, és legalább ilyen mennyiségű izgalmat is adunk az olvasónak, míg ezen dolgokból levonja a következtetést a karakterről. Ha nincs semmi körülöttük, arra nem is reagálhatnak. Hozd a szereplőidet kényelmetlen helyzetekbe: egy zsúfolt liftbe, vagy forgalmi dugóba! Használd eszközként a környezetet, alakítsd vele a karakterek életét!

Kellemes alkotást! :)

Forrás: http://boncnok.blogspot.hu/