A gonoszságot meg kell alapozni, mögé kell látni, érteni kell a miértjét. Egydimenziós negatív hősök veszélyeztethetik karaktervilágunkat, ha nem figyelünk oda pár apróságra. A kulcs a komplex személyiség, melyben a negatív tulajdonságok nem zárják ki a pozitív vonásokat sem és egy értelemszerűen felépített kerettel fogják közre a múlt sérelmeit, magyarázatot adva ezzel a jelen történéseinek.
♦♦♦
1.) Fogalmazzuk meg, számunkra mit is jelent a gonoszság! 
Keressünk rá szinonímákat, gyűjtsünk szavakat, melyeket a gonoszság fogalmához kötünk! Miután úgy láttuk, eleget találtunk, válogassuk ki azokat a legfontosabb tulajdonságokat, melyekből fel akarjuk építeni azt a gonosz karaktert, mely illik történetünk világába!
2.) Építsük fel az életét!
Egy karakter - és ez nem csak a gonosz szereplőre vonatkozik - mindig rendelkezik múlttal, jelennel és jövővel. Ettől kerek, emberi és hiteles. A gonosz szereplőnktől sem szabad megtagadnunk azt a folyamatot, mely eljuttatta mostani, nyilván helytelen tettekkel átszőtt jelenébe. Gondosan ügyeljünk a vele történtekre, de még annál is jobban az ezekre adott reakciónak kidolgozására!
3.) Emberi kapcsolatok fontossága
A fő gonoszunkkal történt események után, talán csak a személyiségére ható kapcsolatok, családtagok, szerelmek és egyéb, életére hatással bíró személyek befolyása a fontosabb. Válasszunk ki legalább 3 személyt, akit kapcsolatba hozhatunk a gonosz karakterének fejlődésével, és dolgozzuk ki ezen személyek tulajdonságait, a velük történt eseményeket, főleg azokat melyek kapcsolatba hozhatóak a gonosz szereplőnk jellemfejlődésének alakulásával!
4.) Szereplőnk céljának megalkotása
Nem szerencsés, sőt egyenesen felesleges karaktereket célok nélkül megteremteni. Mindig okkal lépünk egy másik ember életébe, így tehát karaktereinkkel sem történhet másképpen. A gonosznak legyen konkrét, minden máson átívelő célja. Egy gonosz attól is lehet gonosz, hogy nem válogat az eszközökben, mellyel megvalósítja céljait. A cél önmagában akár jó is lehet.. A lényeg, hogy ne hagyjuk magyarázat nélkül tetteit!
5.) Figyeljünk a titokzatosságra!
A nyílt lapok csak akkor izgalmasak, ha valójában elterelésnek használjuk. Ritka az a jó gonosz karakter, aki olyan nyílt lapokkal játszik, hogy már a könyv elején tudjuk mit fog tenni a végén. Érdemes az őt övező fátylat a végsőkig meghagyni, és az addig elejtett morzsákat csak a megfelelő pillanatban, semmiképp sem elhamarkodottan összeszedni.
6.) Legyen jellegzetes, ne gondoljunk vámpírfogakra!
Óvjuk meg gonoszunkat a sztereotípiáktól! Minél eredetibb, ismeretlenebb és kiszámíthatatlanabb egy személyiség, annál inkább félelmet keltő és valós izgalmakat ígérő lesz. Érdemes elvonatkoztatva megteremteni, erre sokszor az a legjobb ha a valós életünkből hozunk olyan tulajdonságokat melyeket jól ismerünk (akár másé akár a miénk), semmiképpen sem támaszkodjunk már egy jól kitalált karakterre!
7.) Legalább humorérzéke legyen
Azért maradjunk a két lábunkon ezután a sok titokzatosság és egyediség után! Fontos, hogy karakterünk átérezhető cselekedeteket vigyen véghez, legyen igazán emberi, hogy akár mi is válhassunk olyanná mint ő, vagy bárki aki szembe jön az utcán, hiszen ettől lesz igazán félelmetes. Ha kifogytunk az ötletekből, mentőötletként legalább áldjuk meg egy jó adag humorérzékkel!
8.) Ne legyen mindenható, legyenek gyengeségei
Sose engedjük elhatalmasodni magunk felett azt a gonoszt, akit mi teremtettünk! Mindenképpen mutassuk meg szánalomra méltó, esetlen, vagy együttérzésre sarkalló gyengeségeit! Ezek magyarázatul, és okozatként szolgálnak majd cselekedetei során.
+ 1 .) Ami még fontos
A hős és antihős közötti kapcsolat. Ha azt izgalmasan ábrázolják, a regény már jó úton halad. A kettejük közötti interakció adja a regény feszültségét. Ezért is fontos, hogy ez megalapozott legyen, és hihető, valós.
Utolsó kommentek