cdbhvarazsfirka

Mivel még én sem rendelkezem elegendő tapasztalattal a témában, a saját kérdéseimre, hibáimra és bizonytalanságaimra alapozva kiemeltem pár fontos tényezőt a Galaktika kiadó által megosztott cikkből, amelyet a kiadó munkatársa gyűjtött össze egy igazán határozottra sikeredett cikkben. A cikket azt gondolom nem is kell felvezetni, mert minden fontos kérdésre és tanácsra kitér, amelyre szüksége lehet egy írónak, aki a fantasy vagy esetleg a Sci-fi kategóriában bontogatja szárnyait.

Kellemes olvasást! :)

♦♦♦

Amikor az ember írni kezd, nem árt, ha felteszi magának az egyik legfontosabb kérdést: „Kinek akarok írni?” Ha az író saját magának, saját szórakoztatására ír, és nem célja a  publikálás, akkor a cikk további része tárgytalan.

Ha regényét, novelláját publikálni szeretné, muszáj kompromisszumokat kötnie szerkesztőjével, lektorával és a kiadójával. A legfontosabb viszont, hogy saját magával kössön egyezséget, mely így hangzik: „Nem adok ki a kezemből olyat, mellyel nem vagyok százszázalékosan kibékülve.” Ha maga nem elégedett az írással, miért várja el a befogadótól, hogy ő örömmel elolvassa?

A kérdés tehát még mindig az, hogy kinek ír? Kiadóhoz bejutni egy könyvvel nem egyszerű, és nem árt, ha tisztában van vele, milyen és mennyi lépcsőt kell megmásznia, mire írása napvilágot lát. Mert arra gondolni, hogy első novelláját beküldi egy magazinba, és azt rögtön leközlik, túlzott derűlátásról tesz bizonyságot. A legsikeresebb írók első írásai is – higgye el ­­– rosszak a későbbi regényeikhez képest. És most nem azokról az írásokról beszélünk, melyeket leközöltek, hanem azokról, melyeket elutasítottak, gyakran magyarázat nélkül. Vajon mit tehet akkor az író, aki fejlődni szeretne? Olvasókra vadászik.

Az internet korában már könnyebb nyilvánossá tenni az irományait, és megspórolhat vele egy csomó költséget, ha inkább így terjeszti, és nem a postára bízza kéziratát. Vagy működtet egy webes felületet, melyre kirakja munkáit, vagy – és ennek több haszna van – tagja lesz egy írókörnek. Az íróköröket azért tudom javasolni, mert van lehetősége barátságokat kötni, sok jó tanácsot kaphat és megtapasztalja az írói lét negatív velejáróit is (hozzá nem értő kritikus, sznob megnyilvánulás, irigykedés a rosszabb írópalánták részéről). És ami a legfontosabb: legyen nyílt és befogadó! Olvasson sokat, lehetőleg minél több zsánerben, kortársat és klasszikust egyaránt! A javaslatokra is legyen nyitott, és ne hessegesse el őket, még akkor sem, ha hülyeségek. Mosolyogjon, köszönje meg, hogy elolvasták a művét, esetleg utalhat rá, hogy miért nem ért egyet a kritikával, de ne támadja meg kritikusát! Befejezett novellákat, regényeket célszerű egy hét/hónap/év után újra elővenni, hogy átnézhesse. Biztosan találni fog benne valamit, amit máshogy írna, vagy kijavítana. A kérdés viszont még mindig ugyanaz: kinek ír? És mit?

Ki kell választani a témát. Mivel a science fiction legismertebb alkotásai egyedi gondolatokat ütöttek meg, nagyon fontos, hogy az ön írása is tartalmazzon valamennyit gondolataiból, de minél közhelyesebb valami, annál rosszabb. Ma már nem elég annyit elmondani egy történettel, hogy „az idegenek gonoszak”, hanem azt is meg kell benne mutatni, hogy „miért azok”. És ügyelni kell arra, hogy több szemszögből mutassa be őket, ne csak megszállóként vagy pusztítóként. A science fictionben is előnyös ma már, ha nem csak a világa egyedi és sokrétű, de a konfliktus és a karaktergárda is összetett. Az sem hátrány, ha a megfelelő helyzetekben némi humort el tud helyezni.

Sci-fi és fantasy regényeknél nem az a kérdés, hogy mennyit teszünk hozzá, hanem hogy mennyit veszünk el belőle. A titok a szelektálásban rejlik. A spekulatív fikció az az irodalmi tematika, ahol egy történet élvezeti értékét a kidolgozott világ, a szereplők és a cselekmény adja. Előny persze az irodalmi nyelvezet is, de a Dűne vagy A Gyűrűk Ura nem emiatt vált klasszikussá. A túlírtság elkerülendő! Most, hogy nagyjából megismerkedett azzal a közeggel, melybe írni szeretne, ideje rátérni arra, hogy mik a leggyakoribb, tapasztalt hibák.

Hiteltelen karakterek: amikor valaki szuperügynököt, orgyilkost vagy csillagközi katonát tesz meg főhősnek, akkor az eredmény az esetek nagy részében parodisztikus. Azt látjuk, hogy nem félnek semmitől, nem lehet őket megállítani, fapofával mennek ölre a halállal, és pusztán tökösségükkel leveszik a lábukról az ügyeletes szépséget. Ez filmben nagyon jól mutat, de könyvek esetén csak akkor működik, ha a hőst minden oldalról megismerteti az olvasóival. Ha a belső konfliktusait, vágyait és életútját is elmeséli.

Ha pedig nem képes hihető háttere felépíteni egy héroszt (vagy antihéroszt), teremtsen egy másik, jóval egyszerűbb szereplőt. Akit ismer, akiről tud írni. Akinek a jellemvonásait továbbgondolva egy jól felépített karaktert tud létrehozni. Vegyen ihletet a valóságból. Ismerősei és barátai, netalántán haragosai is felbukkanhatnak a regényében/novellájában. Róluk biztosan könnyebben ír, mint olyanokról, akikkel még sosem találkozott.

Önkifejezési problémák: Ha azt gondolja, hogy az spekulatív irodalom a magamutogatás eszköze, akkor téved. Ma már a szépirodalom sem arról szól, hogy az egónkat tápláljuk betűkkel. Ha olyan tematikát választ, melynek célja a szórakoztatás, akkor ahhoz illő stílusban kell előadnia.

Egy újabb problémát vetnek fel az éppen „befejezett”, át nem nézett, mindenféle hibáktól hemzsegő írások.

Ki kell emelnem még egy fontos dolgot: ne az elismerésért írjon! Ne a díjak, a halhatatlanná válás, a siker érdekelje, hanem az, hogy az olvasók örömmel olvassák el a történeteit. Higgye el, ha jól mesél, történetei a halhatatlanok közé emelik majd. =)

Cselekmény: mivel a történetmesélés az irodalom legszebb része, ezért fontos, hogy jó legyen. Mi teszi jóvá? A spekulatív irodalomban a szereplők közötti viszonyból indul ki a történet a leggyakrabban. A karakterek motivációja, céljaik elérése, vagy épp a bukásuk. Minden történet egy utazással veszi kezdetét. Vagy valaki megérkezik, vagy indul valahová. Az eseménydús, érdekes történetekre ez mind jellemző. Itt jön újra elő a kérdés, hogy kinek is ír?

Ha egy olyan közösségnek, mely az izgalmas történethez, jópofa karakterekhez és humorhoz szokott, akkor az ön történetének olyannak kell lennie, melyben mindezek jelen vannak. Ha viszont egy lassúbb sodrású, inkább intellektuális élményeket kedvelő közönség tud csak rajongani magáért, akkor visszavehet a történet pörgetéséből, és elmélyülhet a részletekben. De van egy határ! A történet csak annyira legyen pörgős, hogy fönntartsa az érdeklődést! A szereplőket is hagyni kell érvényesülni, hogy az olvasó meg tudja kedvelni őket. És ha a  részleteket mutatja be, ügyeljen rá, hogy csak azokat mutassa be, melyek a világát sokszínűbbé teszik! Az érdektelenségbe fulladás kinyírja az írását.

Minden jó sztori megfelelően felépített ok-okozati tényezőkből áll, és ha ezek nem következnek egymásból, akkor ott ellentmondások lépnek fel. Mindenesetre tegye fel magának azt a kérdést, hogy mi a szándéka a történettel? Tanítani akar? Szórakoztatni? Vagy csak el szeretne mesélni egy történetet? Mindhárom megvalósítható, akár egyben is.

A cikk végére még annyit, hogy akármilyen zseniális íróvá is válik, tökéleteset senki sem tud alkotni, ahogy a legnagyobb írók sem. De ez ne tántorítsa el, sőt! Alakítsa ki a saját stílusát, mélyedjen el saját világaiban, mikor alkot! Biztosan akadnak majd olyan olvasók, akik imádni fogják önt, ők pedig örömmel várják – egyenesen követelni fogják – az újabb és újabb elbeszéléseket.