cdbhvarazsfirka

Ha végignézünk az emberiség írásos emlékein, rögtön szembetűnnek az isteni beavatkozás nyomai. A mítoszok hemzsegnek az egymást öldöklő természetfeletti lényektől, a középkori misztikusok pedig pszichedelikus utazásokat tettek a túlvilágon. Azokról a szerzőkről nem is beszélve, akiknek rendszeresen voltak harmadik típusú találkozásaik. A világirodalom roswelli esetei következnek.

Aki az angyaloknak diktált

Az angol romantikus költészet legnagyobb prófétájának, William Blake-nek egész életében egyszerre lenyűgöző és hátborzongató látomásai voltak.

Első víziója: Angyalokat látott egy fán, fényes szárnyuk pedig úgy ragyogott az ágak között, akár a csillagok. Két jegyzetfüzetet és rengeteg papírlapot rajzolt tele olyan mitológiai figurák és halott történelmi személyek arcképeivel, mint a Sátán, Merlin, Heródes, Jézus Krisztus, Mohamed, Szókratész, Voltaire, Robin Hood, Osszián, az Ember, Aki A Piramisokat Építette vagy épp a Bolha Szelleme. Ezekben az években már nem írt semmit, ahelyett, hogy írással fáradozott volna, belső közléssel műveit már a megszületésük pillanatában átadta az arkangyaloknak, akik nemcsak az alkotásra bátorították, de egyúttal leghűségesebb olvasói is voltak.

„Sokkal híresebb vagyok a mennyországban műveimért, mint amennyire csak fel is tudom fogni. Agyamban dolgozószobák és termek vannak tele régi képekkel és könyvekkel, melyeket az öröklétben írtam és festettem, halandó életem előtt, és ezeket a műveket arkangyalok élvezik és tanulmányozzák. Miért aggódjam tehát a halandó pénz és hír miatt?"

Cthulhu és az ősi idegenek

A gótikus horrorirodalom mestere, Howard Phillips Lovecraft az 1920-as évek második felében kezdte el hatásosan beépíteni műveibe hírhedt mitológiájának hátborzongató részleteit. A rettegett ősi isten, Cthulhu neve először az 1926-ban írt Cthulhu hívása című novellájában hangzik el, amiről Michel Houellebecq is elismerősen nyilatkozott Lovecraftról írt könyvében. A Cthulhu-mítoszt aztán olyan későbbi, felejthetetlen alkotásaiba csepegtette bele, mint  az Árnyék Innsmouth fölött, Az őrület hegyei vagy az Árnyék az időn túlról.

A Cthulhu-mítosz szerint az emberek előtt a Földet ősi istenek, a Nagy Öregek uralták, akiknek többsége kénytelen volt elhagyni a bolygót. Néhányuk azonban hátramaradt, és azóta is az óceánok mélyén szunnyadnak a visszatérés pillanatát várva. Lovecraft műveinek legintenzívebb, diabolikusan kavargó pillanatai azok, amelyekben a Cthulhu-mítoszt tárgyalja. Az ördögi teremtmények biológiai felépítésének vagy építészetének részletes leírásai olvasás után még sokáig kísértenek bennünket. 

“Tengeri csillag idomú fej öt belső szögéből zsákszerű vörhenyes duzzanatban végződő, ugyanilyen színű, hosszabb csövek ágaznak ki. Duzzanatokon nyomásra éles, fehér, fogszerű kinövésekkel szegélyezett, 4 cm átmérőjű, harang alakú rések nyílnak, valószínűleg szájak. Csövek, csillangók, tengericsillag-fej csúcsai felfedezés pillanatában szorosan összehajtogatva; csövek és fejnyúlványok végei törzshöz és gumós nyakhoz tapadva. Szívóssága ellenére meglepően rugalmas.”

Az űrből zuhogó információ

Philip K. Dick nevéhez felejthetetlen regényei és novellái mellett számos legenda és zavarba ejtő, misztikus történet is fűződik. Gyerekkora óta ismétlődő látomásai minden művén nyomott hagytak, sőt, életrajzát olvasva úgy érezhetjük, mintha ő maga is egy Philip K. Dick-regényből bújt volna elő. Az alternatív valóságok mesterének élete során többször is része volt természetfeletti élményekben, de ezek közül a legkülönösebb talán a 74-2-3 néven elhíresült eset volt. A számsor 1974 februárjára és márciusára utal, e két hónap során ugyanis az önmagát olykor ironikusan Szent Philként emlegető író éjszakánként médiummá vált, aki ilyenkor egy másik világ üzenetét fogadta. Az üzenet órákon keresztül pergő képek formájában érkezett, forrása pedig maga az űr volt.

“Ezúttal tökéletesen befejezett, modern és absztrakt festményeket láttam, amit később az albumok alapján a Kandinszkij által kifejlesztett stílusba soroltam. Szó szerint több százezer volt; szédítő sebességgel cserélődtek [...]. Felismertem Paul Klee stílusát, és egy-kettőt Picasso különböző korszakaiból.”

Philip K. Dickre akkora hatást gyakorolt ez az élmény, hogy még tovább bonyolódott addig sem egyszerű világképe, és elhatározta, hogy megfejti az üzenet értelmét. Szövegmagyarázatokat, elmélkedéseket kezdett írni korábbi műveihez, melyekkel új kapukat nyitottak meg a sci-fi világában minden rajongó örömére.

Forrás: VS.magazin