cdbhvarazsfirka

Ki írta? – kérdezzük elsőként, ha könyvekről beszélgetünk, sokszor azonban bele sem gondolunk, mennyire adottnak vesszük, hogy a tulajdonnév mögött egy létező identitás, az Író rejlik, aki papírja (laptopja) fölé görnyed, majd a Mű elkészültével saját neve alatt megjelenteti azt. Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan írót, akiknél nem egyértelmű a szerzőség kérdése, azaz bevallottan vagy feltételezhetően álnéven írnak, vagy nem vállalják a nyilvánosságot.

Akik körülöttünk élnek és gyanúsak

Kondor Vilmos – a Budapest noir-sorozat (Budapest noir, Bűnös Budapest, A budapesti kém) szerzője, akinek krimijei mára nemcsak itthon, de Amerikában is egyre kedveltebbek –  nem jár bemutatókra, kerüli a nyilvánosságot, csak a kiadóján keresztül lehet elérni, és egyetlen kép található róla a neten: a wikipédiás oldalához feltöltött fotó egy nyugodt, csíkos pulóveres, fotelében olvasgató, idősebb urat ábrázol. Lehet Kondor valóban egy kedves öregúr, de valószínűbb, hogy egy tehetséges és legalább annyira titokzatos szerzővel van dolgunk, mint amilyen könyvének főhőse, Gordon Zsigmond újságíró.

Akik körülöttünk élnek és mégis láthatatlanok

Egészen 2010-es haláláig J. D. Salinger volt az egyik legismertebb rejtőzködő élő író. A Zabhegyező szerzője 1965-ös visszavonulása után nem jelentett meg egyetlen művet sem, a meglévőket pedig foggal-körömmel védte a feldolgozásoktól, akár perre is ment értük.  A másik kultikus rejtőzködő író a posztmodern amerikai irodalom mára már klasszikusnak számító szerzője, Thomas Pynchon, aki bár kétségtelenül valós személy, annyira kevés dolgot tudunk életéről, olyan gondosan kerül minden kapcsolatot a médiával, hogy gyakorlatilag láthatatlan. De hogy egy európai példát is említsünk, Patrick Süskind német író, a világhírű Parfüm című regény szerzője is évtizedek óta szinte teljes elvonultságban él.

A scifi-, fantasy-, krimi-, ponyvaírók különös közössége

Ebben a kategóriában teljesen bevett, sőt szorgalmazott dolog az álnevek használata. Itt kőkemény marketingszempontok érvényesülnek, hiszen egy angol név jobban cseng, könnyebben eladható. Talán nem kell bemutatnunk Leslie L. Lawrence-et vagy Vavyan Fable-t, azaz Lőrincz L. Lászlót és Molnár Évát, míg előbbi saját nevén is publikál, Molnár Éva írói álnevén lett a hazai romantikus irodalom egyik nagyasszonya. A kalandregények műfajában megkerülhetetlen Rejtő Jenő, azaz P. Howard mellett Nemere István az, aki képes átlátni álnevei és különböző identitásai bonyolult rendszerét. Nemere ötszáz megjelent regényének többségét álnéven (több mint harminc álneve van) írta kiadói nyomásra, hiszen nem lehet túl sok Nemere-könyv egyszerre a piacon. Nemere egyébként nemcsak az egyik legtermékenyebb író, hanem az egyik legnagyobb munkakedvvel rendelkező is: naponta 40-45 ezer karaktert ír, reggel hattól délután kettőig, ami alól nem kivétel a hétvége és az ünnepnap sem.

Férfiak, akik női néven is írtak 

Weöres Sándor Pszichéjének mai utódjaként is szokták emlegetni Csokonai Lilit, aki Tizenhét hattyúk néven 1987-ben jelentette meg terjengős barokk nyelven írt önéletrajzát, melynek középpontjában egy szerelmi történet áll. A megjelenés előtt részletek is megjelentek az Élet és Irodalom hasábjain, a főszerkesztő bevezető szövegével, amelyben köszönti az elsőkötetes ifjú szerzőt. A könyv megjelenése után azonnal megindultak a találgatások, hogy vajon ki lehet a szerző, majd Szále László Az elbújt író nyomában című cikkében a szöveg stílusjegyeivel és szóhasználatával bizonyította, hogy csak Esterházy Péter írhatta a szöveget. Ekkor EP felfedte magát, mindent töredelmesen bevallott, és még az is kiderült, hogy az ÉS beköszönő szövegét is ő írta. Közleményében azonban arra kérte Csokonai Lili olvasóit, hogy ne azonosítsák vele, tekintsenek a szövegre úgy, mint egy „vagány, tündöklő, szépséges húszéves nő” regényére. 

Nők, akik férfinéven írtak 

A kategória klasszikus képviselője George Sand francia írónő, novellista, eredeti nevén Amandine Aurore Lucile Dupin, aki tisztában volt azzal, hogy a szabadon szárnyaló gondolatok és a szexualitásról való kendőzetlen beszéd a XIX. században jórészt a férfiak kiváltsága, írói babérokra pedig egy nő nem is igazán törhet. Sand azonban elérte azt, amit a kor asszonyai közül kevesen: a saját erejéből és tehetségének köszönhetően lett ismert és elismert. Íróként mindvégig komolyan vették, élete végén buzgó levelezést folytatott például Gustave Flaubert-rel. 

Nők, akiket köt a marketing

Számos olyan szerző van, akikről tudjuk, hogy nők, de a borítón ezt inkább takargatják, így hódolnak be a piaci elvárásoknak. Több statisztika bizonyítja ugyanis, hogy egy férfiszerző könyve jobban fogy, mint egy nőé. Ha a skót A.L. Kennedy nem is cseng ismerősen, J.K. Rowlingé bizonyára igen, aki az első Harry Potter-kötet kiadásakor pontosan tudta (vagy hitt a kiadójának), hogy a sikerhez ilyen apróságok is sokat adnak.

Forrás: Könyvesblog