Mihez kell értenie egy regényírónak?
A regényírónak is boldogulnia kell az életben. Ezért jó, ha kitartó, tájékozott, művelt, barátságos, tud helyesen írni stb. stb., hiszen neki is vannak hétköznapi és közösségi feladatai, amikkel meg kell birkóznia... De nem ezektől az „emberi tulajdonságoktól” lesz valaki regényíró!
Hát akkor mitől?
A rövid válasz pofátlanul egyszerű...
A regényíró attól regényíró, hogy regényeket ír.
Ez tényleg ennyire egyszerű...
(Magyar Értelmező Kéziszótár)
A hosszabb válasz... nos, az hosszabb...
Érteni valamihez azt jelenti, hogy jártasságunk vagy gyakorlatunk van abban a valamiben – és ez némi elméleti ismeretet is feltételez az adott területen, az adott szakmában. Vagyis a hozzáértésről, a tudásról és a tapasztalatról szól, nem jellembeli kérdés. Lehetünk a világ legkitartóbb vagy leműveltebb emberei, de akár mi hozhatjuk a magyar helyesírás szabályait, attól még nem fogunk érteni a regényíráshoz!
Egy agysebésztől elvárjuk, hogy értsen az agyhoz, tanulja meg a szakmáját, hogy amikor – ne adj isten – „az ölébe hajtjuk a fejünket”, akkor biztos kézzel fogja a szikét, és tudja, hogy mit csinál.
Hozhatnánk még példákat, de nincs értelme a „hétköznapi” szakmákat sorolni, egyértelmű: minden szakembertől elvárjuk, hogy értse a dolgát.
De azt se felejtsük el, hogy amikor a könyvesboltban leemelünk magunknak egy könyvet, és a pénztárhoz sétálunk vele, akkor attól a műtől is elvárjuk, hogy az profin, vagyis „szakértő módon” legyen megírva, és az olvasmány – műfajától függően – izgalmas, szórakoztató vagy használható tudást tartalmazó legyen.
Ennek ellenére, művészeti területen – így a regényírás területén is – nagyon sok olyan alkotni vágyóval és önjelölt művésszel találkozhatunk, akik magukkal szemben nem ilyen szigorúak. Ki tudja, miért, de azt gondolják, hogy csak sokat kell csinálnia, aztán majd jó lesz: ha megírok 24-25 regényt, akkor a 26. jó és sikeres lesz. Valamiért fel sem merül bennük, hogy valamit tanulniuk kellene.
Vannak persze olyan kifejezési formák, amikben ösztönösen is lehet néha valami értékeset létrehozni. Ezekben az a közös, hogy az alkotási folyamat nem túl hosszú, a „mesternek” nem feltétlenül kell nagy mennyiségű eszközt vagy hozzávalót kézben tartania: ilyen lehet pl. a vers vagy a fénykép... De csak lehet.
Viszont a regényírás egészen más!
A regény „nagy(obb) terjedelmű, az életet sok viszonylatában ábrázoló prózai elbeszélő műfaj”. Egy regényt nem lehet egy-ültő helyünkben, egy mámoros pillanatban megírni. Ez a művészeti forma összetett, az alkotónak – pl. egy költővel összehasonlítva – sokkal több dologra kell odafigyelnie. Egy jó és sikeres, sok ezer ember figyelmét lekötő, több száz oldalas regényt nem lehet ösztönből megírni...
A regényíráshoz tanulás szükségeltetik!
De mit kell megtanulnunk? Mihez kell értenie egy regényírónak?
Ismernie kell a regény megírásának a folyamatát, a regény alkotóelemeit, és tudnia kell, hogy ezeket az elemeket hogyan használja, hogyan szervezze őket egységbe, stb., stb., hogy az a történet, amit el szeretne mesélni, az a számára ismeretlen sok ezer olvasóban is megteremtse a kívánt hatást.
A profi regényírót az különbözteti meg a többi embertől, hogy ő regényeket ír. Ő tudja, hogy mi az a regény, és tudja, hogy hogyan írjon ilyet.Nem tippelget, nem találgat, nem kontárkodik. Ismeri ahogyan-t.
Vagyis ért hozzá...
Duncan Shelley szerint a regényírónak a következő 9 területhez (kategóriához) szükséges értenie:
- a stílus kialakításához
- a hitelességhez
- a cselekményvezetéshez
- a rejtélyekhez
- az érzelmek kiváltásához
- a váratlan fordulatokhoz
- a karakterekhez
- az átéléshez
- és az atmoszférateremtéshez.
Ebbe a 9 kategóriába lehet az összes „regényalkatrészt” és az összes regényírási folyamatot csoportosítani.
Mit kellene még elsajátítanod, hogy izgalmasabb, szórakoztatóbb, lebilincselőbb regényeid születhessenek?
Azaz, mennyire értesz a regényíráshoz?
Forrás: regényírás.net
Utolsó kommentek