Az egyik híres író két évig írta könyve első húsz oldalát, de olyan nagy sikerű szerző is akadt, aki disznóólban alkotott...

1. James Joyce be sem tette a lábát Írországba a harmincadik születésnapja után 

Joyce-nak távolságot kellett tartania írása tárgyától - vagyis Dublintól - ahhoz, hogy írni tudjon róla. Ezért az író abban a pillanatban elhagyta Írországot, amikor megtehette. Nem is tért vissza többé, annak ellenére, hogy egész életében visszavágyott. Érdekes módon mesterműve, az Ulyssest az 1904-es év Dublinján alapult. "Joyce számára Dublin örökké az 1904-es Dublin maradt" mondja David Norris, a dublini James Joyce Központ igazgatója. Az író még édesapja temetésére sem utazott haza szülőföldjére.

2. Toni Morrison a harmincas évei közepén kezdett írni

A Howard Egyetem professzora a harmincas évei derekán csak poénból csatlakozott egy írócsoporthoz. Velük kezdett el dolgozni egy történeten, amely egy színes bőrű kislányról szól, aki kék szemekről álmodik. A válása után ismét elővette az irományt, és az elkövetkező években dolgozott rajta. “Nagyonkék” című regényét 39 éves korában adták ki.

3. Nabokovnak hatvan éves koráig dolgoznia kellett

Vladimir Nabokov Oroszországban, gazdag családba született. Miután azonban családja elmenekült a bolsevik forradalom elől, neki is pénzt kellett keresnie először Európában, aztán az Egyesült Államokban. Diákokat korrepetált, teniszedzőnek állt, majd Amerikában egy évtizedig a Cornell Egyetemen tanított. Bár a kritikusok a korábbi munkáit is dicsérték, anyagi megbecsülést a Lolita hozott neki, amikor 1958-ban kiadták Amerikában. Nabokov a következő évtől kezdve csak az írásból élt.

4. Jack Kerouac soha nem tanult meg vezetni

Kerouac kamaszként költözött New Yorkba, mert ösztöndíjat kapott egy bentlakásos iskolába. Így aztán azokban az években, amikor egy diák megtanul vezetni, neki nem volt szüksége autóra a metrókkal teli nagyvárosban. Később keresztül-kasul beutazta az országot, egészen Mexikóig eljutott, de soha nem ő ült a kormány mögött. Vagy busszal ment, vagy barátjára, Neal Cassadyre (Az Úton Dean Moriarty-ja) bízta magát.

5. Kafka egyetlen regényt sem fejezett be

 

Kafka elég hosszan megírta regényeit ahhoz, hogy halála után barátja, Max Brod regényformába rendezhesse őket. Arra azonban nem volt képes, hogy az Amerikát, A pert és A kastélytaz elejétől a végéig megírja. Sőt, arra kérte barátját, hogy halála után minden írását semmisítse meg. Ma csak azért tarthatjuk kezünkben ezeket a köteteket, mert Brod visszautasította Kafka kérését, és minden erejével azon volt, hogy készre szerkessze azt, amit az író hátrahagyott.

6. Hemingway néha egy toronyba mászott fel, ha a "szereplői úgy kívánták"

Hemingway háza Havannában, San Francisco de Paula negyedben volt. Dolgozószobáját egy kocka alakú toronyban rendezte be a ház délnyugati sarkában. Viszont sokkal szívesebben dolgozott a földszinti hálóban, amelynek ajtaját "A világ repülőgép hajtóművei" című kötettel támasztotta ki. Írógépe alig fért el a könyvekkel megrakott asztalon, amely mellett állva gépelt. Viszont ha egy szereplővel meggyűlt a baja, felmászott a toronyszobába, és ott folytatta az írást.

7. George Orwell az 1984 cselekményét egy "Mi" című regényből kölcsönözte

Orwell 1946-ban kritikát írt Jevgenyij Zamjatyin “Mi” című utópiájáról a Tribune-ben. A “Mi” a jövőben játszódik, egy üvegvárosban, amely lehetővé teszi a kormánynak, és az élén álló Nagy Testvér-szerű vezetőnek, hogy az emberek mindennapjait kifigyeljék. A cselekmény központjában egy férfi és egy nő áll, akik egymásba szeretnek, és fellázadnak az állam ellen. Ismerős? Bár Orwell "gyenge és epizódszerű cselekményéért" bírálta a művet, mégis "a jelen helyzetre vonatkoztathatónak" ítélte. Három évvel a könyvkritika után pedig megjelent az 1984 című könyve.

8. Zasie Smith majdnem két évig írta "A szépségről" című műve első húsz oldalát

Smith mindig megszenved az első húsz oldallal. Azt mondja, hogy az első részben születik meg a regény identitása – "és a dolgok természete néhány szó miatt is megváltozhat". De a 2008-as, "A szépségről" című regény első oldalai kivételesen nagy kihívást jelentettek. Két évig dolgozott ezeken az oldalakon, majd öt hónap alatt befejezte az egész regényt.

9. Fitzgerald mai értékén 55.000 dollárt (körülbelül 14 és fél millió forintot) kapott egyetlen novelláért

A húszas évek végén, karrierje csúcsán F.Scott Fitzgerald 4 000 dollárt kért a The Saturday Evening Post vagy a Scribner’s oldalain megjelent írásaiért. (Ez az összeg ma 55 000 dollárnak felel meg.) Fitzgerald könyvelőket is megszégyenítő módon vezette a pénzügyeit. Ránk maradt főkönyvéből tudjuk, hogy ezt a hatalmas összeget kapta például a The Bridal Party (Lánybúcsú) vagy a Babylon Revisited (Újra Babylonban) című írásaiért.

10. Virginia Woolf szobája egy disznóóllal vetekedett

Woolf volt az, aki kiállt amellett, hogy minden írónak szüksége van egy olyan helyre, ahol szabadon gondolkodhat. Előszeretettel feltételezzük tehát, hogy őt magát biztosan valamiféle romantikus kapcsolat fűzte a saját alkotói teréhez. Akik azonban jól ismerték Woolfot, tisztában voltak az igazsággal. Férje, Leonard "régi tollhegyekre, madzagdarabokra, használt gyufákra, rozsdás gémkapcsokra, gyűrött borítékokra, törött szipkákra" emlékezett, míg barátnője, Vita Sackville-West "tárgyak elképesztő kavalkádjaként" írta le Woolf dolgozószobáját.

 

Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu