A könyvkiadás csupán az utolsó nehézség

Egy korábbi cikkemben arról a szakaszról írtam, mikor már viszonylag készen vagyunk a könyvünkkel és tulajdonképpen a kisebb simításokon kívül csak a kiadás és az ezzel járó egyéb marketing feladatok várakoznak a teendő listán.

Nem szabad azonban elfelednünk azt az apróságot, hogy nem a kiadás az a rémisztő állomás, mely a leginkább írót próbáló.

Sok író azt gondolja, hogy hiábavaló elkezdeni az írást, mert a kiadatás körülményes és az előítéletek miatt magára a kiadásra mumusként gondolunk. Itt csak az a probléma, hogy a könyvírás kezdetén a kiadatást látjuk a következő nehézségnek, pedig korántsem az az első igazi megpróbáltatás.

Ebben a cikkben azokkal a problémákkal foglalkozunk, melyekkel az írás közben találkozunk, pontosabban a kiadatás előtti időszak nehézségeivel.

Első téma: 1. Nincs ötlet, ezért erőltetem - avagy találd meg a Te történeted

Minden második ember életében eljön egy pillanat, mikor megnéz egy filmet, olvas egy íróról, vagy csak a kezébe kerül egy inspiráló kötet, és hirtelen fellángolt vágyat érez ugyanerre az elismerésre. Hiszen ki nem vágyik arra, hogy érzelmeket váltson ki az emberekből? És ki az, aki nem szeretné, hogy a gondolatai minél több és több emberhez jussanak el?

Az egyik legalapvetőbb probléma ezzel, hogy bár a késztetés megvan, sokszor csak pillanatnyi és ötlet nem társul hozzá. Akkor lesz ötletünk egy regényre, ha ez az elszántság küldetéstudattá alakul, tehát nem csupán egy nyári szerelem lesz. Ha ez megtörténik, akkor előbb utóbb kapunk egy történetet, persze nem postán.

Amint késznek érezzük magunkat az írásra, és kifejlődött a küldetéstudatunk, hogy "márpedig igen, én írónak születtem és kitartok emellett bármi áron", akkor "odafentről" elküldik számunkra azt a történetet, amelyet meg kell írnunk. Pont akkor, amikor kell és pont nekünk, akiknek ezt meg kell írniuk. A hit ilyen szempontból óriási jelentőségű! A hit önmagunk felé és a hit, hogy eltalálunk a regényünkhöz.

Ha türelmetlenek vagyunk mert nem hiszünk magunkban, és csupán tényleg csak az elismerésre hajtunk, ez az áldás nagy ívben el fog minket kerülni. Ebben a türelmetlen szakaszban elkaphat minket a gondolat, hogy nem várunk a SAJÁT történetünkre, inkább írunk egy olyat, ami különösebben nem egyedi, viszont ezzel legalább nem ültünk "tétlenül" és meggyorsítottuk a folyamatot a sikerhez vezető úton.

Pont, hogy ezzel nem hogy meggyorsítottuk a folyamatot, még késleltettük is és csak csalódást fogunk okozni magunknak és nem fog minket boldoggá tenni az írás, ezáltal másokat sem az olvasás. Ennek az lesz a következménye, hogy nem fogjuk tudni befejezni a megkezdett történetet, mert már az elején érezzük, hogy valami itt nem stimmel. Ez nem a mi történetünk. Hamar el fog szállni a kitartásunk és fel fogjuk adni már az első akadálynál.

Érdemes tehát várni az IGAZI történetre, és nem elkapkodni, erőltetni, mert az ilyen erőltetésekből születnek az olyan megmozdulások, amit legutóbb a Twilight szerzője is elkövetett.

♥

Nem azt mondom, hogy éveket várjunk a megfelelő történetre, amit majd a magunkénak érzünk. Itt a várás egyenlő a tudatos kereséssel. Aki érzi magában ezt a belső erőt az írásra, az úgy is tudja, hogy megéri a várakozás és hogy ezzel a várakozással is csak fejlődik. Ne lökjük magunktól még távolabb a regényünket olyan történetekkel, melyek nem csak energia fecsérlésnek számítanak, hanem még sikertelennek is. A rossz történetek miatti sorozatos kudarc miatt veszíteni fogunk abból a küldetéstudatból, amit éppen hogy ki szeretnénk építeni.

♥

Meg kell tanulni felismerni, melyik az a történet, melyet nekünk szánt a sors megírásra. Ez az egyik legnehezebb feladat a regényírás kezdetén. Összegyűjtöttem pár pontban, mi is az IGAZI történet 5 jele. Ha ezekre figyelsz és tudatosan keresed, nem pedig hajkurászod (nagy különbség), akkor önmagad fejlesztésével sikerül elérned a célod.

5 jel, hogy megtaláltad a Te történeted:

1. A semmiből ugrik elő : csupán akkor veszed észre, hogy ez a történet mindvégig benned volt, mikor már megírtad.

2. Mindig tudsz rá időt szakítani, akkor is, ha a legzsúfoltabb életszakaszodban vagy. (Mikor megírtam a könyvet, pont érettségi időszak volt és mikor befejeztem, egyetemen töltöttem az első vizsgaidőszakomat.)

3. Anélkül tudsz minden apró részletet a történetről és annak háttérvilágáról, hogy erőltetni kellett volna. Ismersz minden fűszálat és szereplőt, mintha valóban léteznének.

4. Képes vagy nyitott elmével járni, és kiélezetten figyelni a környezetedre, mert tudod, hogy bármiből lehet ötlet a könyvedhez. A könyved adja már mindennapjaid figyelmének belső késztetőerejét. Akkor is írsz, mikor nem írsz.

5. Meglep a saját történeted. Írás közben egyszer csak azon kapod magad, hogy valami olyasmit írtál le, amire magad sem számítottál. Néha olyan, mintha Te csupán egy toll lennél a regény és egy transzcendens író között.

Az, hogy hogyan keresd tudatosan a regényed, nagyon személyiségfüggő. Vannak akik arra esküsznek, hogy minden nap írnak egy kicsit, és írás közben egyszer csak rájuk talál, addig is fejlődnek. Vannak akik sokat olvasnak, témába vágó filmeket néznek, írók életét és munkásságát tanulmányozzák, a mindennapokban is próbálnak azonosulni az írói léttel. Ennek módját a belső erőd súgja, figyelj rá!

Már azzal is fejleszted önmagad, ha nem gátolod. Az íróvá válás nem az első papírra leírt szóval, hanem az első lelkedben elhangzott szóval kezdődik. Ha érzed, hogy már régóta fortyog benned a tettrekészség és az energia az írás iránt, akkor ne hagyd elaludni! Ne ijedj meg azonnal, ha megtorpantál és nincs erőd az íráshoz! Lehet, hogy csupán azért nincs, mert valami nagyobb dolog van készülőben, amire még meg kell érned:

Korábbi cikkem ezt a témát taglalja: Mit tegyünk, ha nem megy az írás?

Minden nap építened kell a hited, mert kizárólag ez lesz melletted, mikor elérkezel a későbbi nehézségekhez. Hosszú időn át kitartóan dédelgetett küldetéstudat nélkül, türelmetlenül nem fogod megtalálni azt a történetet, melyet neked szánt a sors.

Higgy magadban, az írói önmagadban és ne félj időt szánni arra, hogy megérj a történetedre!

cdbhvarazsfirka