Volt, aki 100 szót gépelt le vele percenként, és volt, akié több mint 250 ezer dollárért kelt egy aukción. Betűsündisznók, sörhasú ketyerék és horrorisztikus gépezetek, melyeket íróik tettek híressé. Így gépeltek ők.
Friedrich Nietzsche írólabdája nemcsak irodalomtörténeti jelentőségű darab, de az írógépek történetében is előkelő helyet foglal el. Rasmus Malling-Hansen 1872-es találmánya volt az első kereskedelmi forgalomban is kapható írógép, amellyel feltalálója több tervezői díjat is nyert. Talán nehéz elhinni, de ez a betűsündisznó egyben az első írásra alkalmas hordozható gép volt, amit mellesleg a mai napig az egyik leggyorsabbként tartanak számon.
Biztosan nem véletlen, hogy David Cronenberg Meztelen ebéd című filmjében is, hiszen csak Kafka Átváltozásához hasonlítható az a metamorfózis, amin William Burroughs írógépe a film során keresztül megy. Ha valaki meg akarna győzni minket, hogy Kafka Samsának becézte, és nem győzte papírral etetni kedvencét, elhinnénk neki. Tökéletes választás volt a részéről, nehéz az ő világához megfelelőbb gépet elképzelni.
Ilyen Remington reklám láttán dönthetett Lovecraft a márka mellett
Howard Phillips Lovecraft írógépe méltó azokhoz a hátborzongató ősi lényekhez és istenekhez, amiket a mitikus horror nagymestere teremtett. A rémisztő szerkezet alakja nehezen leírható. Bonyolult szárnyak, csápok és fogak teszik felejthetetlenné, arról nem is beszélve, hogy pontosan úgy fest, mintha maga Chtulhu szabadította volna ránk egy másik világból. Korántsem biztos, hogy le mernénk ülni hozzá éjszaka, ha egy ismeretlen szobában ébredve ez a gép várna ránk derengő, üres papírlapokkal az asztalon.
James B. Hammond találmányát letisztult szépsége alapján akár hangszernek is gondolhatnánk, érthető, hogy komoly vetélytársa volt a Lovecraft által használt Remingtonnak. Bár tudható, hogy a nagy író és matematikus, Lewis Carroll leghíresebb könyveit nem ezen a gépen írta, ez azonban nem akadályozott meg egy gyűjtőt abban, hogy egy aukción 6500 fontot fizessen érte, és ez a tény természetesen minket sem zavar az irodalomtörténet legszebb sakkjátszmája, vagyis az Alice tükörországban iránt érzett rajongásunkban.
Remington Portable No. 2
A Remington cég nehezen találhatna jobb reklámarcot írógépeihez Agatha Christie-nél, hiszen a világ legsikeresebb bestseller szerzőjeként tartják számon, legalábbis regényeinek eladott példányszámait tekintve. A dobogó legfelső fokán ráadásul William Shakespeare-rel osztozik: kettejük világszerte eladott könyveinek számát ugyanis 2-4 milliárdra becsülik.
Isaac Asimov nevéhez több, mint 500 könyv kötődik, és a Dewey féle osztályozás majdnem minden főosztályába besorolva megtalálhatók művei. Félelmetes belegondolni abba a lendületes tempóba és fáradhatatlan munkabírásba, amit a magáénak tudhatott, ezt a strapát pedig az írógépének is bírnia kellett. Asimov nemcsak műveiben kötelezte el a magát a jövőnek, de mintha az írógépében is megsejtette volna a technikai fejlődés irányát. Ő az IBM-et választotta.
Cormac McCarthy, a Nem vénnek való vidék, a Véres délkörök és Az út szerzője 50 éven keresztül használta Olivetti Lettera 32-esét, majd úgy döntött, hogy árverésre bocsátja, és a befolyó összeget jótékony célra ajánlja fel. A viharvert írógépen született regények számos díjat besöpörtek, nem meglepő, hogy a kritikusok és az olvasók közös bálványának Olivettijét az aukciósház 15 000-20 000 dollárra taksálta. A legendás gép végül ennek sokszorosáért, 254 500 dollárért kelt el, ráadásul McCarthy is hű maradt a jól bevált Lettera 32-eshez. Kevesebb, mint 20 dollárért vásárolt egy jó állapotú példányt, és azóta is azon gépeli hömpölygő, véres látomásait.
A legenda szerint Jack Kerouac 1951. áprilisában három hét alatt, benzedrintől és kávétől felpörgetve vetette papírra Úton című kultikus regényét. A beat nemzedék egyik legismertebb figurája igazi gyorstüzelésű író volt: több mint 100 szót gépelt le percenként, ráadásul, hogy megkönnyítse amúgy is szédületes tempóját, egy 36 méter hosszú tekercset fűzött Underwood márkájú írógépébe, hogy még a papírlapok cserélgetése se lassítsa száguldó ujjait.
Truman Capote Royal HH típusú írógépének minden bizonnyal elég hányattatott sora lehetett. Capote ugyanis a Hidegvérrel kirobbanó sikere után képtelen volt befejezni újabb és újabb hangzatos regényterveit, a magára hagyott gép pedig hiába várta vissza gazdáját, aki a hetvenes-nyolcvanas éveket leginkább koktélok, nyugtatók, klubok és elvonók között lebegve töltötte.
Míg a bebop korszak zseniális, ám annál züllöttebb életvitelű zenészei előszeretettel vágták zaciba hangszereiket a sóvárgás démonának engedve, addig Charles Bukowski jobban vigyázott Underwood márkájú írógépére, ami pontosan úgy néz ki, mint amilyen ő maga is volt: puritán, karcos, másnapos és borostás.
Forrás: VS.hu
Utolsó kommentek