Anglia

Bátorkodtam egy ég fedte inspirációs vidékként alátekinteni erre a mindenki számára ihletül szolgáló, legendás helyre. Anglia, bár számos manapság íródott regény helyszíne, számomra mindig is a borongós, sáros falusi utcákat és a sűrűn zöldellő domboldalon épített kúriák vidékét jelenti. Azt a viktoriánus hangulatú vidéket, ahonnan hosszan kanyargó földutak futnak és amely körül csak úgy vágtatnak a finom urakat szállító lovaskocsik, amelyeket izgatottan bámulnak a csipketerítős asztal mellett hímző nevelőnők. Azt a vidéket, amely rendkívüli akarattal és függetlenséggel megáldott hősnőket és arrogáns, ám annál bátrabb gavallérokat teremtett. A soron következő összes regényhez szolgált helyszínül ez a mesebeli vidék, melynek elbűvölő bölcsessége és esztétikája a legkritikusabb olvasók számára is kötelező olvasmánnyá tette ezeket a műveket.

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Edgar Allan Poe: Rémtörténetek

Emily Brontë: Üvöltő szelek

Helen Fielding: Bridget Jones naplója

Ken Follett: A katedrális

New York

Felhőkarcolók, divat, 8 millió ember, Wall Street, Yankees. Csak pár fogalom amely egy scrabble táblán kirakva minden bizonnyal azt adná ki megfejtésül: New York. Bizton merem állítani, hogy a regények 70% ebben a zsúfolt nagyvárosban játszódik. Vagy ha ez a tippünk nem válik be, amiben biztosak lehetünk, hogy legalább a cselekményszál innen indul vagy ide vezet. A szabadság örök szimbólumú városa mozgalmas, érdekes, modern és minden ízében folyamatosan fejlődő, olykor mocskos hely, amelyet bármennyi titokkal, bűnüggyel, misztikummal, vagy akár romantikával, kalanddal és fényűzéssel tálalnak, sosem csömörlünk be tőle. Merész és szemet gyönyörködtető épületei a világ minden fantáziájával beoltott történetének is kellemes otthont nyújtanak.

J. D. Salinger: Zabhegyező

Cassandra Clare: Csontváros

Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Candace Bushnell: Szex és New York

Japán

A Csendes-óceán hullámzó vizének kereszttüzében "imbolygó" szigetország fedélzetére, közel 128 millióan váltottak jegyet, nem véletlenül. Ősi cédruserdő, buddhizmus, a világ harmadik legnagyobb gazdasága, rizsföldek és cseresznyevirág. Egy csodálatos paradicsom, fővárosában egy olyan várostömörüléssel, amely egyedülálló népességét és domborzatát tekintve is. Japán területének 75 % erdős hegyvidék, nem csoda hát, hogy rengeteg írót megihletett ez a számos területen kiválóságát csillogtató ország. Legyen az gasztronómia, sport, technológia vagy a hagyományok őrzése, Japán megtörhetetlen akár harmonikus, sokakat összetartó egységről, akár aprólékos precizitásról legyen szó.

Arthur Golden : Egy gésa emlékiratai

Laura Joh Rowland: A szamuráj asszonya

John Man: Az utolsó szamuráj igaz története

Alessandro Baricco: Selyem

Liza Dalby: A cseresznyevirágok hölgye

Szigetek

Gyűjtőfogalomként kezeltem őket, holott talán ezek a regényhelyszínek hozzák a legváltozatosabb történeteket. Ugyanis semmi más nem korlátozza az írók fantáziáját, csakis a szigetet körülvevő víz, de a mai fejlett közlekedés mellett, talán ezt már nem is tekinthetjük korlátnak. Sokkal inkább jelent egy újonnan nyílt kalandos útvonalat a tenger mélyén vagy akár annak felszínén úszva. Bármelyiket választjuk is, nem lőhetünk mellé. Lehet pálmafás, viharos, hajótöréses, napsütötte tengerpartos, lakatlan vagy rég kihalt élőlényekkel benépesített, egy sziget csak nyertes szelvény lehet a könyvek lottóötösén.

Dennis Lehane: Viharsziget

Daniel Defoe : Robinson Crusoe

Robert Louis Stevenson :A kincses sziget

Elizabeth Adler :Nyár Capri szigetén

Nurdvölgy

(kitalált)

Ez a misztikus hely, Skócia keleti területén a hírhedt Glamis kastély közvetlen közelében fekszik. Pontosabban Kelet-Skócia kis falucskája, Doras Falva alatt. Kevesen tudják, hogy Doras falu szolgált hadi központként az évezredekkel ezelőtt kirobbant háborúban a koboldokkal, akiknek ekkor még otthonukként szolgált az emberek birodalma. A háború során, az emberek területfoglalási kizsákmányolása következtében, a koboldok egy föld alatti, titkos világba kényszerültek amelynek kapuit kulcsőrzők védik a betolakodók elől. Ez Nurdvölgy, a varázslat és a csodálatos természet harmóniájának otthona, a koboldok mesebeli rég elfeledett világa.

Részlet a Suttogó Cédrus című fejezetből

"Nurdvölgy meseszép vidéke káprázatosabb és felülmúlhatatlanabb volt minden létező és elképzelt helynél, amit Yvone eddigi élete során ámulatba ejtőnek tartott. Látott életre kelt köveket, szivárvány folyókat, tavakat amelyek felszínén kristály foltokat formáltak az ásványok. Szikla mellényű fákat, amelyeknek csak a szerteágazó lombjuk látszódott ki kőkemény szikla kabátjukból. Magasba feltörő jégtornyokat, csillagos égre emlékeztető barlangokat falukban lakó fénylő vándorokkal. Érintetlen esőerdőket amelyeket szabályos, kör alakú víznyelők díszítettek. Tengerpartot melynek homokja kéken világított és egy elképzelhetetlen méretű, tekintélyesen terebélyesedő fát, a végtelenbe nyúló parttal körülvett, békésen hullámzó égszín tó közepén. A fa törzse oly hatalmasan és tiszteletreméltóan nyújtózkodott ki a tóból, mint egy erőd, amely őrzi a békét és a fenséges harmóniát egész Nurdvölgy fölött."

Köszöntelek regényem helyszínén, ahol a boszorkányság mindennapos és az egy főre jutó koboldok száma, meghaladja az egészségügyi határértéket.