cdbhvarazsfirka

"- Rendben. Én megyek be. - Hátrált ki a bokorból Jericho és fekete palásttal takarta el piros nadrágját és kék ingét, amely csak még szembetűnőbb volt a sötétben világító, égnek álló szőke haja mellett, majd eltűnt a kocsmát rejtő domboldal árnyékában.
- Egyébként William, ki az a Merwyn? - Érdeklődött Yvone.
- Merwyn Malicious az a személy, akinek jó esetben sohasem mutattalak volna be.
Mikor Jericho beért a nyirkos fa és alkohol párájától belengett ivóba, a kocsmárosné a megszokott bájjal fogadta.
- Csak csalánsör és bodzawhisky van. Kell vagy nem? - Ordította a pulthoz közeledő Jerichonak a kövér hajhálós boszorka, kinek varázsgömbjeiből kettő is volt, amit mutogathatott az arra tévedőknek, ha kopasz férje, akit ha abban a pillanatban nem változtatott át korsóvá nem volt elég szemfüles.
- Egy bodzawhisky lesz Carlotta. - Szólt oda a ringócsípőjű kocsmáros nőnek Jericho, majd helyet foglalt a pult legtávolabbi zugában, hol alaposan szemügyre vehette a helységben tartózkodókat. Volt ott félszemű, féleszű, de még féltestű szerzet is, ha éppen nem táltosként tengette napjait, mert akkor ezekből három is akadhatott neki. A kocsma nem válogatott vendégekben, így a gyanútlan arra tévedőt felkészületlenül érhették a látottak, ha nem volt elég jártas Nurd-völgy azon rétegében, ahol a különösebbnél különösebb szerzetek köszönőviszonyban sem voltak a völgyben lengedező természeti csodával. A Vakegérben bárki társaságra lelhetett, ha megütötte a borzongatóan szörnyszülött mérce határvonalát.
- Á Jericho! Visszatértél a jó útra barátom? - Kiáltott a koboldra egy, a sarokban fügerumot szopogató úriember, aki kalózként stílusosan horgonymintás kalapot és csupa lopott holmit viselt.
- Szép napot Broderick! - Rikkantott Jericho a bodzawhisky felett és egy rövid fejbillentéssel jelezte a kampós kezű kalóznak, hogy nem áll szándékában sötét ügyekbe keveredni. A bár melletti zongorát titokzatos füst lengte be, ahogy az énekesnő kacérkodó testét körülvették a pipázó férfiak. Dorsey Bonanflatt tündértestét vörös festékként simuló ruha vette körbe, ahogy szintén vörös vastag ajkaival mélyen búgó hangokat formált, amelyet lelkes füttyszó fogadott, mire ő maga kelletően beletúrt loknis, szőke hajába. A kocsma másik sarkában a környék legismertebb nyomozója ült egy pohár zsályabor felett és szorgosan jegyzetelt mindenki által utált kis füzetébe. Randolph Margas nyomozót mindenki bosszantó szokásáról ismerte, mivelhogy az esetek többségében rosszkor volt rossz helyen és mindig a legrosszabb kérdést tette föl, amelyből általában hamis történeteket koholt svájci sapkás kopasz fejében. A varázs teremtmények körében legendák keringtek arról, hogy vajon van-e másik ruhája színtelen ballonkabátján kívül. A kocsma elengedhetetlen vendége volt még, aki nélkül a reggeli nyitás nem jöhetett volna létre. Augustin Lisilux, a völgy éllovasa volt, ha bájkeverésről esett szó. Augustin füleinél csak az azokban lógó ékszerek voltak nagyobbak, ha bibircsókos orrát nem vesszük figyelembe, hiszen valamivel ellensúlyozni kellett fogsorának igencsak hiányos mivoltát. Bunkós botja mellett a boton szüntelenül üldögélő, megbűvölt holló volt Augustin társasága, aki előre jelezte a lehetséges vásárlók közeledtét, és akiről az a szóbeszéd járta, hogy éjjelente visszaváltozik hercegi pompájába. De nem hiányozhatott a völgy hivatalos rádiócsatornájának riportere sem, hiszen a kocsmában mindig történt valami, amit érdemes volt megosztani a máshol tartózkodókkal, vagy éppen kiszínezni. Meredith Meverel a varázslatos lények körében igen népszerű, ám annál megbízhatatlanabb rádiósműsornak a Dumaderítőnek volt a riportere és műsorvezetője is egyben. Nem beszélve a Teóriatallér a Mondamorzsa a Zengőzacc és a Fámafirkász nevezetű pongyolákról, amelyek szintén az ő becses, szélhámos hírében álló nevéhez fűződtek, és amelyek még helyet kaptak a rádió főműsor idejében. Ám a helység legfigyelemfelkeltőbb személyisége, bár minden ízében próbált nem az maradni, Nurd-völgy vadásza volt. Gaston Woodrow nagy tiszteletre tett szert a lakosság körében és majdnem ekkora tiszteletben tartott személyként is tengette napjait. Azonban mégsem ez volt Gaston legfőbb tulajdonsága. Valójában mindenki rettegett tőle és arcába húzott sötét kalapja esetleges megjelenésétől. Hosszú vörös színű kabátot viselt és ugyanolyan vörös színű nyakkendőt. Ám kesztyűje mindig makulátlan hófehér volt még egy Csattogó Bumszőrnyest vadászata után is. Haja fekete volt és összeragadt tincsekben lógott bele hátborzongató arcába, amelyből a kalapnak köszönhetően csak éles szájvonala látszódott ki. Gaston most a söröző legárnyasabb sarkában kortyolgatta zavaros italát miközben fürkésző tekintettel méregette végig szeme sarkából a helységben szórakozókat, mikor egy pillanatra megakadt a szeme a pult mellett magában ücsörgő,  kártyázó boszorkát szemlélő Jerichon. Merwyn Malicious magányosan játszott saját magukat kiosztó lapjaival, amelyeket bár ő varázsolt el, úgy tűnt nem tudott rajtuk győzedelmeskedni. Jericho elérkezettnek vélte az időt a csevegésre, de túl sokan voltak a kocsmában és még többen szerették beleütni az orrukat a másik dolgába, ezért úgy döntött robbantja a bombát, ám ekkor..
- Jericho drága barátom! - Egyik szemére kancsal, piros hajú, sápadtra festett alacsony emberke jelent meg Jericho eltökélt szándékának kereszttüzében.
- Humberto! - Tettetett meglepődött örömet a szőke kobold. - Mi járatban vagy? - Hangjából még így is kicsengett az ideges várakozás.
- Ugyan csak a szokásos. - Mutatott ezzel piros pöttyös, kinyitott esernyőjére, amelyben sok finomságnak tűnő csalfa tárgy lapult.
- Még mindig jóságport árulsz? - Kortyolt bele whiskyébe Jericho, miközben továbbra sem vette le szemét a sarokban kártyázó Merwynről.
- Valamiből meg kell élni barátom! - Veregette vállba kacagva Humberto, majd beletúrt piros égnek álló hajába. A ruházata sem bizonyult feltűnésmentesnek. Lila színben pompázó kabátot viselt, amelyen kívül vagy száz zseb éktelenkedett telis-tele ládikákkal,üvegekkel, különböző virágok poraival. Humberto Hugoninról amit mindenki tudni vélt, hogy felhasználva a legkülönfélébb olykor csak általa ismert virágok porát, varázsport készített belőlük főzetei segítségével. Így bármire is volt szükséged, esetleg segítségre egy megvakításhoz, szerelembe ejtéshez, alakváltáshoz, de kelések és végtagok növesztéséhez is találtál megfelelőt. A legfőbb baj csak az volt, hogy ezek nem tartottak az ígért illetve a borsos árukért várt időtartamig. Humberto legfőbb tulajdonságainak sorában becstelenségének nyilvánvalósága állt. Portékáit húsz arany trillőért árusította, de nem utasította el a borravalót sem, ami felugrott akár tíz ezüst gubronra is.
- Apropó nincs szükséged egy Dagadóbumburmák irtó porra? Megsüketíti őket így könnyű szerrel odajuthatsz a Borkancsós Bíborkához. Tudod mennyit ér manapság a virága, he? Nem gondolod meg, fiam? - Azzal sunyi módon Jericho arcába hajolt.
- Figyelj Humberto! Nem vásárolgatni jöttem ide, elsősorban próbálom magamról elvonni a figyelmet, de amíg itt állsz ezzel a mozgó füvészkerttel az esélyeimet kifújja a szél az ablakon.
- Ez esetben engedd meg .. - És azzal egy titokzatos, foltos zsákot vett elő kabátjának egyik belső zsebéből...."